Juhászné Bérces Anikó
Októberben...
Itt a cinke, a picinke,
fütyörész az ágon,
ugra-bugrál, nézelődik,
magot keres, látom.
Lombos még a nyárfa ága,
aranylóan sárga,
meg-megvillan levele közt
e kedves madárka.
Köszönöm, hogy beköszöntél,
kicsinyke széncinke,
gyere vissza, mikor már a
fának nem lesz inge.
Eleséget találsz majd a
madáretetőben,
kis szalonna, meg magocska
vár tégedet bőven.
fütyörész az ágon,
ugra-bugrál, nézelődik,
magot keres, látom.
Lombos még a nyárfa ága,
aranylóan sárga,
meg-megvillan levele közt
e kedves madárka.
Köszönöm, hogy beköszöntél,
kicsinyke széncinke,
gyere vissza, mikor már a
fának nem lesz inge.
Eleséget találsz majd a
madáretetőben,
kis szalonna, meg magocska
vár tégedet bőven.
Gazdag Erzsébet: Cinege etetés
„Hej, télidő, hej, zord idő
Elkéne most a hócipő!
Ha volna hozzá ködmön is,
S ha már kívánok – sapka is!”
- sóhajt a kis madár,
Míg ablakpárkányomra száll.
Kopogtat: ”Kopp-kopp, hallod-e?
Ablakodat kinyitod-e?
Adsz-e ebédre jó magot?
Már három napja koplalok.
Fáztál-e télen éhesen?
Én ázom-fázom s éhezem.”
Már nyitom, nyitom, cinege,
Gyere, meleg van idebe!
Itt van szalonna, friss köles,
Csak válogass, csak csipegess!
Odább hussan a kis bolond,
És csupa félés, csupa gond.
Kiszórom a magot neki.
Rám pislog, aztán fölszedi.
Gyüre Lajos - Zoli bácsi cinkéi
Zoli bácsi madarai,
az árva kis cinkék,
bár az ablak zárva, néma,
odaszállnak, mint rég.
Nincsen, aki kitekintsen,
s kedves szóval várna,
régen nincs már a párkányon
kenyérbél, mustármag.
De azért ők hű madarak,
s ha csikorog a hó,
ott tanyáznak seregestül,
s bekiáltnak: hahó!
- Hahó, hahó! Hát a párkány
mért nincs telis-teli?
Zúgolódik a sok kicsi
torzonborz csicseri.
Ám egyszer csak meglibben a
zöld zsalunak szárnya,
s egy maréknyi apró kis mag
hullik a párkányra.
És a cinkék úgy, mint régen
hálásan csevegnek,
fittyet hánynak a ropogós
zimankós hidegnek.
Szabó T. Anna : Cinke
Cin-cin, cinege!
De fekete a feje!
Szeme alatt fehér folt –
azt cicegi: „Elég volt!
Két hosszú nap beletelt,
nem találok eledelt!
Ha te sem adsz egy magot,
harmadnapra megfagyok!”
„Jó, hogy ideröppentél!
Itt nem bánt a roppant tél.
Adok madáreleséget,
és a kánya se les téged!”
Cin-cin, cinege!
De fekete a feje!
Sárga mellény alatta –
gömbölyödik pocakja.
Cinke ugrál, ágról ágra
Mögötte repked a társa,
Ha magot lel
Társa az eget nézi,
Párját mindentől félti.
Ha vércsét lát
Felkiált menten,
És sűrű bokorba bújnak
Mind a ketten.
Cinke ugrál ágról ágra,
Mögötte röpköd a társa
Télen a jó meleg odú védi,
S az etető, a magot rejtő,
A madarakat segíti!
Pete Margit
Nicsak, madarak!
Nicsak! Ott egy kicsi veréb
aki ugrik, sohase lép.
Nincsen gondja sosem egyéb:
magot lelni minél elébb!
Nézd! Az meg a fehér gólya!
Féllábáról néz a tóra.
Kelepel, mert azt tanulta,
fészke mindig visszavárja.
Nini! Ott röppent egy fecske!
Épp most száll le az ereszre.
Villás farkát illegetve
csicseg-ficseg rovart lesve.
Figyeld! A fán ül egy bagoly!
Nappal alszik, ne zsinatolj!
Hogyha huhog, meg ne orrolj!
szerencsét hoz, arra gondolj.
Lám, ott meg egy tubi-galamb!
Párt talál majd mihamarabb.
Turbékolnak, tolluk dagad,
felröppennek, s eláll szavad...
Amerre nézel, madarak?!
És még milyen sokan vannak!
Őket nézni mindig kaland,
de bántani sosem szabad!
aki ugrik, sohase lép.
Nincsen gondja sosem egyéb:
magot lelni minél elébb!
Nézd! Az meg a fehér gólya!
Féllábáról néz a tóra.
Kelepel, mert azt tanulta,
fészke mindig visszavárja.
Nini! Ott röppent egy fecske!
Épp most száll le az ereszre.
Villás farkát illegetve
csicseg-ficseg rovart lesve.
Figyeld! A fán ül egy bagoly!
Nappal alszik, ne zsinatolj!
Hogyha huhog, meg ne orrolj!
szerencsét hoz, arra gondolj.
Lám, ott meg egy tubi-galamb!
Párt talál majd mihamarabb.
Turbékolnak, tolluk dagad,
felröppennek, s eláll szavad...
Amerre nézel, madarak?!
És még milyen sokan vannak!
Őket nézni mindig kaland,
de bántani sosem szabad!
