A csákvári Esterházy-kastély a 18. századvégi kastélyépítészet egyik legnagyszerűbb alkotása és kertje a magyar korai kertépítészet vitathatatlanul különleges értéke, műemlék.
A csákvári angolkert 1797-től épült folyamatosan. Az első tervlapok következetesen angolkertként említik. A több mint 200 ha nagyságú angolkert szárazárokkal volt körülvéve (á-há stílus), ezen a belső kerten kívül fokozatosan ment át a környező tájba, így az épített kert pontos határai meg nem határozhatók, ami abban az időben célkitűzés is volt. A kert keleti irányban a vadaskertben folytatódott, északi irányban a Vértes látványával zárult. Déli irányban a völgyben lévő Gurdi majorban és a körülötte kertépítészetileg kialakított mesterséges tóban, partján álló vízimalomban (Gessner-ház) teljesedett ki, ide a Princ-allén lehetett eljutni. itt voltak az angolkerthez tartozó állatok; a medveház is, a méhes is stb. Nyugati irányban ehhez az együtteshez tartozott az az építménykülönlegesség, amit ma lőportoronyként tartanak számon a csákváriak. A kastélykertben a szentimentális kertépítészeti ízléshez igazodóan különböző kerti építmények voltak nagy számban, kínai ház, egyiptomi piramis, Apolló temploma stb. Ma a legteljesebb épségben az ún. török építmény maradt meg, mert korábban vadászkápolnaként működött és emlegették. Az angol-gót stílusban épült Diana kaput az 50-es években bontották el a Gessner házzal egyidőben és volt egy angol-gót stílusjegyeket magán viselő hollandi ház. Ebbe a sorozatba tartozott az angol-gót stílushoz, a romantikához igazodó lőportorony is. Az Országos műemléki Felügyelőségen 1979-ben elkészült a kert ún. török építményének rekonstrukciós kiviteli terve.
