A következő címkéjű bejegyzések mutatása: madarak. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. január 22., vasárnap

JÉGSTOPPOSOK A DUNÁN / Folytatás a posztban

2016. október 11., kedd

Nicsak, madarak! / Folytatás a posztban

Juhászné Bérces Anikó

Októberben...

Itt a cinke, a picinke,
fütyörész az ágon,
ugra-bugrál, nézelődik,
magot keres, látom.
Lombos még a nyárfa ága,
aranylóan sárga,
meg-megvillan levele közt
e kedves madárka.
Köszönöm, hogy beköszöntél,
kicsinyke széncinke,
gyere vissza, mikor már a
fának nem lesz inge.
Eleséget találsz majd a
madáretetőben,
kis szalonna, meg magocska
vár tégedet bőven.

Gazdag Erzsébet: Cinege etetés

„Hej, télidő, hej, zord idő

Elkéne most a hócipő!

Ha volna hozzá ködmön is,

S ha már kívánok – sapka is!”

- sóhajt a kis madár,

Míg ablakpárkányomra száll.

Kopogtat: ”Kopp-kopp, hallod-e?

Ablakodat kinyitod-e?

Adsz-e ebédre jó magot?

Már három napja koplalok.

Fáztál-e télen éhesen?

Én ázom-fázom s éhezem.”

Már nyitom, nyitom, cinege,

Gyere, meleg van idebe!

Itt van szalonna, friss köles,

Csak válogass, csak csipegess!

Odább hussan a kis bolond,

És csupa félés, csupa gond.

Kiszórom a magot neki.

Rám pislog, aztán fölszedi.

Gyüre Lajos - Zoli bácsi cinkéi

Zoli bácsi madarai,

az árva kis cinkék,

bár az ablak zárva, néma,

odaszállnak, mint rég.

Nincsen, aki kitekintsen,

s kedves szóval várna,

régen nincs már a párkányon

kenyérbél, mustármag.

De azért ők hű madarak,

s ha csikorog a hó,

ott tanyáznak seregestül,

s bekiáltnak: hahó!

- Hahó, hahó! Hát a párkány

mért nincs telis-teli?

Zúgolódik a sok kicsi

torzonborz csicseri.

Ám egyszer csak meglibben a

zöld zsalunak szárnya,

s egy maréknyi apró kis mag

hullik a párkányra.

És a cinkék úgy, mint régen

hálásan csevegnek,

fittyet hánynak a ropogós

zimankós hidegnek.

Szabó T. Anna : Cinke

Cin-cin, cinege!

De fekete a feje!

Szeme alatt fehér folt –

azt cicegi: „Elég volt!

Két hosszú nap beletelt,

nem találok eledelt!

Ha te sem adsz egy magot,

harmadnapra megfagyok!”

„Jó, hogy ideröppentél!

Itt nem bánt a roppant tél.

Adok madáreleséget,

és a kánya se les téged!”

Cin-cin, cinege!

De fekete a feje!

Sárga mellény alatta –

gömbölyödik pocakja.

Cinke ugrál, ágról ágra

Mögötte repked a társa,

Ha magot lel

Társa az eget nézi,

Párját mindentől félti.

Ha vércsét lát

Felkiált menten,

És sűrű bokorba bújnak

Mind a ketten.

Cinke ugrál ágról ágra,

Mögötte röpköd a társa

Télen a jó meleg odú védi,

S az etető, a magot rejtő,

A madarakat segíti!

Pete Margit

Nicsak, madarak!

Nicsak! Ott egy kicsi veréb
aki ugrik, sohase lép.
Nincsen gondja sosem egyéb:
magot lelni minél elébb!

Nézd! Az meg a fehér gólya!
Féllábáról néz a tóra.
Kelepel, mert azt tanulta,
fészke mindig visszavárja.

Nini! Ott röppent egy fecske!
Épp most száll le az ereszre.
Villás farkát illegetve
csicseg-ficseg rovart lesve.

Figyeld! A fán ül egy bagoly!
Nappal alszik, ne zsinatolj!
Hogyha huhog, meg ne orrolj!
szerencsét hoz, arra gondolj.

Lám, ott meg egy tubi-galamb!
Párt talál majd mihamarabb.
Turbékolnak, tolluk dagad,
felröppennek, s eláll szavad...

Amerre nézel, madarak?!
És még milyen sokan vannak!
Őket nézni mindig kaland,
de bántani sosem szabad!