KŐHÁNYÁSPUSZTÁTÓL A CSÁKI VÁRIG ( OROSZLÁNKŐ )/ Többi képért katt a posztra !

Kőhányáspuszta egy aprócska település a Vértes szívében, hivatalosan Gánthoz tartozik közigazgatásilag, a Vértest északnyugat-délkelet irányban átszelő főút mentén fekszik. A XVIII. század végi összeírások alkalmával 68 főt számoltak itt össze, manapság már alig lakják, leginkább csak hétvégi házak, nyaralók állnak itt, illetve turistaház is működik a falu elején. Régen az Esterházyak két központját, Csákvár és Majkot összekötő út mentén feküdt és leginkább fakitermeléssel foglalkoztak lakosai. A település elején látható az Esterházyak kápolnája.

Oroszlánkő, Csákyvár, Cset vagy Oroszlán vára egy mára elpusztult vár a Vértesben. A Csák nemzetség ősi szálláshelyéhez tartozott, melynek nevét 1383-ban említették Oroszlankew formában. A vár mindenfelől mély árokkal és sánccal volt körülvéve. Romjai a mai Oroszlánytól délkeletre az Országos Kéktúra mentén, a Vértes hegység Öregbükk nevű hegye felé a vérteskozmai határban állnak, de a romokat mára már benőtte az erdő.

A Vértes erdőségeinek nagy részét Árpád adományozásai folytán Előd ivadékai, a Csákok birtokolták. „Árpád vezér innen (Bodajk hegyétől) kelet felé Elődnek, Szabolcs apjának nagy erdőt adott, melyet most Vértesnek hívnak a németek otthagyott vértjeiről. Ez alatt az erdő alatt, a Fertő-mocsár mellett Szabolcs unokája Csák sok idő múltán várat emelt.” - Anonymus: Gesta Hungarorum „…származott Csák nemzetsége; mondják, ama mezőségen és helyen telepedett meg, ahol most Csákvára fekszik pusztultan. Ezt a várat Szabolcs kapitány alapította, halála után azonban Csák atyafiságával és családjával a maga nevéről neveztette; előbb ugyanis Szabolcs várának hívták. Szár László fiai, András, Béla és Levente idejében ezt a várat a magyarok egyetértő akarattal rontották le.” - Képes krónika Csákvár később a Rozgonyi és Török családok birtokába került és a gesztesi vár tartozéka lett. Romjait mára már nem lehet fellelni. Nevét az oklevelekben 1289-ben említik először Vruslanku ,(Dl.72 508), majd 1326-ban, Orozlanku (Veszpr.k.m.lt) néven. 1289-ben a majki prépost Oroszlánkőn foglalta írásba /Hontpázmány nemzetségbeli/ Szegi Iwanka comes végrendeletét, ahol jelen volt a Csák nembeli Márk özvegye és két fia, István és Péter. 1326-ban ugyanez István fiai, Péter és István átadták cserébe a falut Károly Róbert királynak. A kettős elnevezésből arra lehet következtetni, hogy a Csákok Trencséni ágához tartozó Márk, vagy már apja, I. Máté Cset falu felett épített egy Oroszlánkő nevű várat, melyet valószínűleg III. András 1295 után Márk fia István hűtlensége miatt leromboltatott. Oroszlánkő ugyanitt utóbb várként nem szerepel. 1473-ban és 1536-ban még említették, de 1543-ban, Esztergom és Fehérvár elfoglalása után, a török seregek a hozzá tartozó faluval együtt elpusztították. A terület 1629-ben az Eszterházyak tulajdonába került. A XVIII. század első felében Eszterházy Antal felvidéki evangélikus szlovákokat költöztetett az akkor még Puszta Oroszlánkő nevű lakatlan településre. A vár romjai akkor még álltak, melynek a köveit új házakhoz és a majki kolostor építéhez használták fel. Az 1937-es térképen Csáki vár néven még szerepel. (Györffy György: Fejér vármegye az Árpádok korában.)

Velemér, Árpád-kori templom

Az Őrség román kori ékköve

A kis őrségi falu, Velemér büszkélkedhet Magyarország egyik legjelentősebb középkori román stílusú műemlékével, a Szentháromság-templommal. A kora gótikus templom belső falait díszítő freskók hazánk legteljesebb épségben fennmaradt középkori falfestményei.

A késő román és kora gót építészeti stílus jegyeit egyaránt magán viselő épületet Aquila János 1377. körül készült freskói tették világhírűvé. Öt településen maradtak fenn munkái (Veleméren kívül Szlovéniában Mártonhelyen és Bántornyán, Ausztriában pedig Fürstenfelden és Radkersburgban). A templom az országúttól kicsit távolabb, a falu délkeleti szélén, a temető közelében található. Tábla hívja fel a figyelmet arra, hogy melyik portán lehet átvenni a kulcsokat. Az elragadó, XIII. századvégi, késő román-kora gót temploma távol az országúttól, (ma Paprétnek nevezett terület) az erdő mellé bújva áll immár hét évszázada. 1378-ban a radkersburgi Aquila János festette ki a templombelsőt, teljesen beborítva a falat a Bibliából és a Szentek legendáiból vett ábrázolásokkal. Páratlan értékű freskótöredékek találhatók az egyhajós, tornyos, sokszögű szentéllyel záródó apró templomban. A reformáció helvét irányzatához csatlakozott tájban a XVII. század elején e templom is a reformátusok használatába kerül.Nemcsak a szentek tiszteletét, de képzőművészeti ábrázolásukat is elvetik: a faliképeket az országos gyakorlatnak megfelelően lemeszelik. III. Károly intézkedéseiben jelentkező XVIII. századi rekatolizálás 1732-ben ugyan visszaadja a templomot a katolikusoknak, ámde a község népe kitart protestáns volta mellett.

Minden bizonnyal ősi hagyomány a naptiszteletre lehetőséget adó alaprajz. Megfigyelték, hogy a téli napforduló hajnalán besütő nap a Madonna ölében látható gyermek Jézust világítja meg. .

A keskeny ablakok éles határú fényfoltokat bocsátanak az északi falra. Az ablakok rézsűit eredetileg valószínűleg fényvisszaverő anyaggal vonták be, és a fény terelésében lehetett szerepe a mostanitól különböző, eredeti padlózatnak is. Így például, ha a padlóra fényvisszaverő anyagot helyezünk, napéjegyenlőség idején egyszerre vetül a fény a két merkúrkalapos alakra, mintegy rámutatva arra, hogy e képeken ugyanazt a személyt láthatjuk különböző helyzetekben. Ilyenkor ugyancsak egyszerre világosodik ki Szent László, a középső király és a csillag — megfeleltetve ezzel a három magyar szent királyt a bibliai háromkirályoknak és a festészet eszközeivel erősítve meg a krónika azon passzusát, hogy Szent László a „csillagok közt fényes csillag”.

Pap Gábor és munkatársai 1976-os és 2005-ös vizsgálódásaik eredményeként fölfedezték, hogy az épület és a freskók elrendezésének sajátosságai miatt ezek a fényfoltok különféle jeles napokon az adott naphoz kötődő képekre vetül, emeli ki azokat.

Aquila János a festő

Aquila János (14. sz. második fele): festő. Az ausztriai Radkersburgból származott s a Dunántúl Ny-i részén működött. Freskósorozataiból ítélve feltehetően nagyobb műhely vezetője volt. Olaszos stílusa a dél-tiroli festészettel is mutat némi rokonságot. 1378-ban készítette a veleméri templom töredékesen megmaradt bibliai jelenetsorát, amelynek egyik alakjában önmagát ábrázolta. 1383-ban a bántornyai templom falképsorozatát készítette, 1392-ben a mártonhelyi templom falképeit festette. A mártonhelyi templom szentélye zárófalának felső mezőjében ismét megfestette önarcképét. Itt, a D-i szentélyfalon olvasható a felirat is, melyen a művész megnevezi önmagát. M. Három királyok vonulása, Utolsó vacsora (veleméri templom); László-legenda töredék (bántornyai templom); Márton legenda, Szent György (Mártonhely).

• A nyári napforduló, azaz a fénybőség idején a szentély résablakán belépő első fénysugár a Madonna köpenye alatt menedéket kereső bűnösöket világítja meg. A fényfolt továbbvonulva a küszöbnél áll meg: ezen a napon nem lép ki a hajóból, azaz kijelöli a templom hosszát. Az utolsó fénysugár a szentély méretét kijelölve a szentély és a diadalív sarkában hal el.

• Napéjegyenlőség idején a fényjárás több kép egyidejű megvilágításával értelmezi az északi fal jelenetsorát, mivel ebben az évszakban a hajó ablakain behatoló fénysugarak közvetlenül nem, csak visszaverődve jutnak el. A déli ablakokon beeső utolsó fények egyszerre világítják meg Szent Lászlót és a keresztre feszített Krisztust.

• A téli napforduló idején az alacsonyan járó nap fénye végig közvetlenül az északi falra esik. A legkeletibb ablakon bejutó fény délben a hajó és a szentély határán éri el a padlót, és onnan emelkedve végül a szentségházban enyészik el.

A résablak két oldalán, kissé lejjebb az angyali üdvözlet látható: Balra Gábriel arkangyal névfeliratos alakjának baljából feliratszalag kacskaringózik elő Lukács evangéliumának szavaival: „Ave gratia plena, domin(us) tecum” (üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr veled van); jobbját áldóan Szűz Mária felé emeli. Az angyali üdvözletet fogadó Mária az ablak túloldalán látható egy kis, cellaszerű szobában. Előtte nyitott könyv, aminek lapjai imájának kezdő szavai olvasható ugyancsak úgy, ahogyan azt Lukács leírta: „Magnificat anima mea dominum et ex…” (Magasztalja a lelkem az Urat). Kettejük között az ablak bélletéből kilenc virág nő ki, az angyali üdvözlettől a születésig eltelt kilenc hónapra utalva.

Gábriel és Mária feje fölött, az ablak felső részével egy szintben egy-egy evangélista jelképes ábrázolása látható:

A templomban a legfeltűnőbb kép a bejárattal szemben, a szentély résablaka körül és fölött látható: az Üdvözítő képmása egy kendőn. Az ablakot övező feliratból egyértelműen kiderül, hogy a művész szándéka szerint ez a Vera ikon, tehát a kendő Veronika kendője. Valószínűsíthető, hogy a restaurátor apró részletekben, de lényegileg megmásította a képet: Storno Ferenc rajzán Jézus jobbra lefelé néz, arcvonásai szelídek. A kép jelenlegi változatán tekintete zordabb, bal szeme szembenéz a belépővel. Az arcképhez testként csatlakozik a bélletes ablak, miáltal a bejövő fény válik Krisztus testévé.

VISEGRÁD / Többi képért katt a posztra !

Visegrád kedvező adottságai és kulcsfontosságú stratégiai szerepe miatt a történelem során mindig is az érdeklődés középpontjában állt. Az emberi jelenlét legkorábbi nyomai az újkőkorba vezetnek, s a bronzkortól folyamatosan lakott terület a város és térsége.

Visegrád kedvező adottságai és kulcsfontosságú stratégiai szerepe miatt a történelem során mindig is az érdeklődés középpontjában állt. Az emberi jelenlét legkorábbi nyomai az újkőkorba vezetnek, s a bronzkortól folyamatosan lakott terület a város és térsége.

A történelmi idők során kelták, germánok, rómaiak, avarok, magyarok lakták a Dunakanyar térségét. A rómaiak Nagy Constantin idején építették a Sibrik-dombon a Ponts Novatus nevű castrumot (erődöt), mely a Duna menti limes legjelentősebb építménye volt.
E mellett a város területén több helyen is láthatunk római emlékeket, így őrtorony maradványokat Szentgyörgypusztán, egy 330 körül épülhetett erőd maradványait a Gizella-majornál.

A magyarság letelepedésekor e terület Árpád fejedelem testvérének, Kurszánnak lett szállásbirtoka. Az első, latin nyelvű oklevél 1009-ben említi Visegrádot (mely magas várat jelent).
Visegrád első vára a castrum-ra, annak köveinek felhasználásával épült, de ez a vár a tatárjárás idején elpusztult.

A mai várrendszert IV. Béla és felesége Mária királyné kezdte el építtetni az 1250-es években, ennek részei a 328 m magas hegyen álló Fellegvár, a Várhegy alatti dombon az Alsóvár, a Duna parton pedig a Vízibástya. Nemzetközi jelentőségűvé a XV. században, az Anjouk idején vált a város. Károly Róbert 1320 körül kezdte el a királyi palota építését a város főutcájában, a Duna parthoz közeli területen.

Pár év alatt e központ lett a királyi székhelye, s az uralkodó kedvelt tartózkodási helye. A falak között a királyi család ellen irányuló, Zách Felicián által vezetett, sikertelen merényletről és annak véres bosszújáról szól Zách Klára híres balladája.

A város a következő fénykorát Mátyás király uralkodás alatt érte meg. A király nagyszabású építkezésekbe, felújításokba kezdett: kialakult a késő gótikus részletekkel gazdagított palota együttes, melynek ránk maradt emlékeit múzeumi sétáink során tekinthetjük meg. A reneszánsz udvarban a kor jelentős személyiségei fordultak meg, s bölcselkedtek a tudományok, a filozófia, az irodalom témájában, támogatták a művészeteket, élen jártak az újításokban.

A messze földről érkezők „földi paradicsomként” írták le Visegrádot .E virágzás a török időkig tartott, amikor is az ország minden tájához hasonlóan óriási hanyatlás és pusztítás vette kezdetét. A várért és városért folytatott harcokban Visegrád szinte teljesen megsemmisült. Az életben maradt emberek elbujdostak, elhagyták a lakhatatlanná lett települése. A vár megmaradt részeit 1702-ben I. Lipót osztrák császár parancsára robbantották fel.

A település újbóli fellendülése a XIX. században kezdődött el: dunai gőzhajózás megindulásával, amikor is a Dunakanyar, a Pilis-Visegrádi-hegység kedvelt kirándulási célpontja lett a fővárosból induló túrázóknak.
Erre az időre tehető a feltáró munkák kezdete is, Viktorin József szlovák származású plébános ösztönzésére indul meg a romok feltárása és a műemlékek helyreállítása, amely munkában a kor legnevesebb régészei - köztük Schulek János – vettek részt.

Ma Visegrád a hazai és nemzetközi turizmus kedvelt célpontja, mely az ország egyik leglátogatottabb üdülőkörzetében, a Dunakanyarba fekszik. Bár lakóinak száma alig 1700 fő - az ország egyik legkisebb városa - nem kevesebb, mint 300 ezer vendéget fogad egy évben.