SOPRON - TARÓDI-VÁR

Sopron vadregényes részén, a Kolostor-erdő közelében különös építményt rejt az erdő. Régebben Bagolyvárnak, majd Bolondvárnak hívták, napjainkban Taródi-várnak nevezik

A várban lakórészeket is kialakítottak. Az északi lakórészben találjuk a vár nagytermét, amelyet XIX. századi bútorok és régiséggyűjtemény, valamint a vár építéstörténetét bemutató tablók töltenek meg. A déli lakórész alsó szintjén egy régi szőlőprést helyeztek el, az emeleten lakást alakítottak ki. A várudvaron fürdőház és kert is található. A várudvar közepén ásott kút 3 méter átmérőjű és 15 méter mély. Dupla falazással készült, a két fal között csigalépcső vezet le az aljára, ahonnan egy 10 méter hosszú, 70 cm széles és másfél méter magas titkos alagút indul.

A vár XX. század végén épült. De miért is épít valaki a második világháború után, a szocializmus éveiben egy várat? Taródi István így fogalmazza meg a választ a Soproni Taródi-vár építéstörténetéről írott munkájában: "A munka szeretete és lendülete fűtött, éreztem a felemelő érzést, amit a munka jelent számomra. A munka hevében nem is gondolkodtam azon, hogy milyen súlyos követ cipelek a csigalépcsőn felfelé, a szűk helyen a mázsás kődarab súlyos koloncként nehezedett rám, de végül, mikor legyőztem, és helyére került, éreztem, hogy az akarat a legnagyobb erő a világon." 

A vár ura és építője Taródi István volt, aki alacsony, vékonydongájú, 56 kilós férfiként 150 vasúti kocsira való követ és téglát épített be a falakba. Kezdetben egy katonai oldalkocsis motorkerékpárral hordta fel telkére az építőanyagot. Minden szabadidejében a várat építette, több mint 50 éven keresztül. Reggel 5 órakor már rakta a köveket és délután a munkahelyéről hazatérve folytatta azt. Legtöbbször egyedül dolgozott, néha felesége, gyermekei vagy egy-egy ismerőse segített a faladatokban. 

 

VISEGRÁD - A FELLEGVÁR KINCSEI...

Fellegvár

A ma látogatható Fellegvár nem az első vár, amely itt épült. Az első vár, amely a tatárjárás során pusztult el, a Sibrik-dombon, az egykori római tábor alapjaira épült.

A visegrádi kettős várrendszert 1250-1260 körül építette IV. Béla király és felesége Lascaric Mária királyné, a királynő hozományából. A vár a hegycsúcsot övező erődítésfalakból, két toronyból és egy lakópalotából állt. A későbbi korokban a fővárost ide helyező Károly Róbert király bővítette a várat, s itt került sor az 1335-ös híres királytalálkozóra is. A várat Luxemburgi Zsigmond idején tovább korszerűsítették, vélhetően ekkor készült el az asszonyház is.

A Fellegvárat az Alsóvárral völgyzárófal kötötte össze, mely egésze a Duna partjáig tartott, majd ott őrtoronyban végződött. A völgyzárófalakon vezetett az a középkori, Esztergomból Budáig tartó út, melyet északon a kaputorony, délen pedig egy kapu zárt le.

Mátyás király uralkodása idején a vár palotaszárnyait teljesen felújították. A várban az évszázadok során több alkalommal is őrizték a szent koronát a koronázási ékszerekkel, sőt egy rablási történet is fűződik Visegrádhoz: 1440-ben Erzsébet királyné megbízásából egyik udvarhölgye, Kottaner Jánosné innen rabolta el a szent koronát. Visegrád koronaőrző hely volt 1529-ig, majd a 1490-től a koronaőrők kezén volt. A török időkben a vár óriási pusztítást szenvedett el, 1544-ben török kézre került. Ez után felváltva volt a török és a magyar csapatoké, majd legvégül a törökök – miután katonai célra már teljesen alkalmatlanná vált – elhagyták a szinte teljesen elpusztult várat. Nemcsak a vár, hanem a város is elpusztult, újranépesedése hosszú időt vett igénybe. A vár helyreállítására az első törekvések az 1870-es évek elején történtek, s még napjainkban is tartanak.

VIRTUÁLIS SÉTA A VÁRBAN-KATT IDE 

ALMÁSFÜZITŐ-AZAUM.../ Többi képért katt a posztra !