A
láprétek és láperdők karsztforrásai 1973-ra a bányászat miatt
kiapadtak, azonban annak leállta után, a kétezres években ismét
megindultak. A forrásokból enyhén szénsavas, 21-22°C hőmérsékletű víz
tör fel. A térség egyedülálló növénytársulásoknak és állatvilágnak ad
otthont, megtalálható itt többek közt a fokozottan veszélyeztetett
Pókbangó, a Fehér tündérrózsa és a Selymes boglárka. Ezenkívül jelentős a
helyi madárfauna: az Erdei fülesbagoly és a Pettyes vízicsibe mellett
megfigyelhető a fokozottan védett Cigányréce is.
A Fényes-fürdő területén lévő földtani törésvonalakból a Gerecse hegységben összegyűlt karsztvíz tör a felszínre. A vízhozamra jellemző volt, hogy 1886-ban az Akadémia megbízására megtervezték Budapest egy részének vízellátását a tatai források vizéből. A terv elvetésének egyik oka az volt, hogy a 20-22 fokos víz Budapestig csak 17-18 fokra hűlt volna le.
A forrásokból és azok lefolyó vizéből Tata község 1913-ban a közönség számára fürdőt alakított ki. A térség szénbányászata intenzív vízkiemeléssel járt, ezért 1972-ben elapadtak a források és a fürdő fúrt kútból üzemelt. A bányászat megszűnése után a források újból működnek, jelenleg napi 30 ezer köbméter víz tör a felszínre, a tavakba és környezetükbe visszatérhet a korábbi élővilág.