A Gellért-hegy története röviden
A Gellért-hegy története igen
hosszú időre, még a kelták ideéig is visszanyúlik, régészeti feltárások
szerint a hegy az eraviszkusz törzsnek biztosított otthont, azonban a
rómaiak letelepítették a hegyről ezt a törzset, akik aztán az aquincumi
városhoz tartoztak. Az Árpád-kor idején a hegyet Pesi-hegynek, illetve
Kelen-hegynek nevezték. A Szent Gellért-hegy elnevezés a 15. századtól
lesz elterjedt, amelyhez kapcsolnak egy legendát is, miszerint 1046-ban a
hittérítő Gellért püspököt a pogányok a Duna felőli sziklás részen egy hordóba zárva a mélybe lökték.
A törökök megszállása idején a kápolna helyére egy palánkvár épült és a
Gellért-hegy lábánál a hőforrásoknak köszönhetően sorra épültek a törökfürdők, melyek közül fennmaradt a Rác-fürdő, a Rudas-fürdő és a Király-fürdő kupolás medenceépülete.
1813 és 1815 között József nádor javaslatára a palánkvár helyére
egyetemi csillagvizsgálót építettek, de ez sajnálatos módon 1849-ben
teljesen megsemmisült. 1851-ben a Habsburg Haynau elrendelte, hogy
építsenek erődöt a hegyre, ez lett a Citadella,
amely érdekessége, hogy nem városvédő szempontból épült, hanem a cél a
pesti lakosság megfélemlítése volt. Szerencsére a város irányába néző
ágyúkat csak díszlövések leadására használták, aztán a kiegyezés után
meg is szűnt a Citadella erődnek létezni. 1926-ban alakították ki a már
említett Szent Gellért Sziklatemplomot, melyet az egyetlen magyar
alapítású szerzetesrendnek a Pálos Rendnek adományoztak. A Sziklatemplom
bejárata fölötti keresztet 1936-ban
állították, ez akkoriban fából volt és később 1951-ben a
Rákosi-rendszerben le is döntötték, és sziklatemplomot befalazták. A
templomot 1992-ben szabadították ki a betonfal fogságából, és a
keresztet 2001-ben állították fel újra.
|