IRÁNY A GELLÉRT-HEGY

Gellért-hegy a Világörökség része

Budapest budai oldalán a Duna mellett lombos fáival és a Szabadság-szoborral emelkedik az ég felé a Gellért-hegy, amely 235 méter magas. A Budapest városképét nagyban meghatározó látványosság 1987 óta a világörökség része.

A Gellért-hegy a turisták egyik legkedveltebb célpontja a Duna felé néző sziklafalának tetejéről csodálatos panoráma tárul a szemlélődő elé, innen jól látható az Erzsébet-híd és dél felé a Szabadság-híd is.
A Gellért-hegy a Budai-hegységhez tartozik és olyan természetiérték határolja, mint a Sas-hegy vagy a Várhegy, amelyen a szintén világörökség Budai Várnegyed helyezkedik el. Tulajdonképpen ez a dolomit szikla is egyik tagja annak a Dél-Budán végigvonuló láncnak, amelybe beletartozik a Sas-hegy és még a budaörsi Törökugrató is.

A Gellért-hegy hőforrásai, a Mátyás-, a Rákóczi-, és az Árpád-forrás, törések következtében jöttek elő és a melegvizes feltörések során alakultak ki a barlangok is. A leghíresebb barlangja a Szent Iván barlang, amelyben a Pálos Rend kápolnáját vagy más néven a Szent Gellért sziklatemplomot találjuk. Ez a barlang egyébként csak részben természetes, mert 1925-26-ban új járatokkal bővítették, hogy a Lourdes-i barlang mintájára sziklatemplommá alakítsák át.

A Gellért-hegy története röviden

A Gellért-hegy története igen hosszú időre, még a kelták ideéig is visszanyúlik, régészeti feltárások szerint a hegy az eraviszkusz törzsnek biztosított otthont, azonban a rómaiak letelepítették a hegyről ezt a törzset, akik aztán az aquincumi városhoz tartoztak. Az Árpád-kor idején a hegyet Pesi-hegynek, illetve Kelen-hegynek nevezték. A Szent Gellért-hegy elnevezés a 15. századtól lesz elterjedt, amelyhez kapcsolnak egy legendát is, miszerint 1046-ban a hittérítő Gellért püspököt a pogányok a Duna felőli sziklás részen egy hordóba zárva a mélybe lökték.
A törökök megszállása idején a kápolna helyére egy palánkvár épült és a Gellért-hegy lábánál a hőforrásoknak köszönhetően sorra épültek a törökfürdők, melyek közül fennmaradt a Rác-fürdő, a Rudas-fürdő és a Király-fürdő kupolás medenceépülete.
1813 és 1815 között József nádor javaslatára a palánkvár helyére egyetemi csillagvizsgálót építettek, de ez sajnálatos módon 1849-ben teljesen megsemmisült. 1851-ben a Habsburg Haynau elrendelte, hogy építsenek erődöt a hegyre, ez lett a Citadella, amely érdekessége, hogy nem városvédő szempontból épült, hanem a cél a pesti lakosság megfélemlítése volt. Szerencsére a város irányába néző ágyúkat csak díszlövések leadására használták, aztán a kiegyezés után meg is szűnt a Citadella erődnek létezni. 1926-ban alakították ki a már említett Szent Gellért Sziklatemplomot, melyet az egyetlen magyar alapítású szerzetesrendnek a Pálos Rendnek adományoztak. A Sziklatemplom bejárata fölötti keresztet 1936-ban állították, ez akkoriban fából volt és később 1951-ben a Rákosi-rendszerben le is döntötték, és sziklatemplomot befalazták. A templomot 1992-ben szabadították ki a betonfal fogságából, és a keresztet 2001-ben állították fel újra.