PÁPA - A BAROKK VÁROS / Folytatáshoz kattints a posztra !

Pápa város nevezetességei közé tartozik a katolikus nagytemplom, amelyet 1774-ben gróf Eszterházy Károly egri püspök, pápai földesúr költségén kezdtek el építeni, Fellner Jakab uradalmi építész tervei alapján. Fellner halála után az építkezést Grossmann József vezette. A templom 15 év alatt épült fel. A végleges díszítések elkészülte után, 1795. május 3-án szentelte fel Pierer József püspök. A templom impozáns méretű, egyhajós ún. csarnoktemplom, amely már nem a barokk túldíszített stílusában, de annak jegyeit még magán viselve, a klasszicizmus fele hajló barokkban, copf stílusban épült meg. A templom hossza 42 méter, szélessége 22 méter, belső tere 24 méter magas, tornyának magassága 72 méter. A homlokzat hatalmas tömegét a timpanonnal, a fölötte lévő szobor-kompozícióval (3 szobor és néhány kisebb mellékszobor) és főleg a tornyok könnyedséggel megvalósuló áttört, oszlopokon álló szerkezetével oldották fel. A tornyok gyönyörű, rézborítású, összetett sisakokban végződnek. A mennyezetfreskókat Franz Anton Maulbertsch készítette, 1781–1783 között.

Nevezetessége még a Kékfestő Múzeum, ami szinte tökéletesen mutatja be a kor híres mesterséget, a kékfestést.A Fő tér és a Fő utca sarkán áll egy épület, amely nevét az Esterházy-család címerében szereplő madárról kapta: a Griff szálló. Sokáig beszálló vendéglő volt. Nagy tánctermében egykor nagy bálok, előadások és zenés estek zajlottak. Testőrtiszt korában itt járta a táncot Kisfaludy Sándor költő–író későbbi hitvesével, Szegedy Rózával, és itt lobbant szerelemre egy színésznő iránt, majd ábrándult ki pár nap múltán és írta meg „Szín és való” című versét 1842-ben egy pápai diák, Petőfi Sándor. Az épületet a rendszerváltás után helyreállították és ismét szállóvendégeket fogad, a hajdani tánctermében pedig tükrök sokszorozzák a mulatók társaságát.

A város másik jellegzetessége, az Esterházy-kastély az egykori vár alapjainak felhasználásával épült fel. Az 1740-es évektől a kor egyik nagy építésze, Franz Anton Pilgram tervei szerint kezdték kastéllyá átépíteni a városban egykoron álló várat. Pilgram rokokóba hajló barokk tervezetét a kastély múzeumi részének úgynevezett Nádor-termében függő pannó ábrázolja. Az épület – az alapként felhasznált várfalak elhelyezkedése miatt – kissé szabálytalan „U” alakjával északról lezárja a Fő teret. A két szárny manzardtetős sarokrizalitokkal végződik, és az egész épületet a mértéktartóan alkalmazott díszek teszik változatos megjelenésűvé. A háború után felújították. Ma itt található Pápa városi könyvtára.

A református templom a belváros közepén, a Március 15. téren, az 1531-ben alapított Pápai Református Kollégium mellett található. Az 1931-ben lebontott Jókai Színház helyén épült fel 1931–1934 között Dudás Kálmán építész tervei alapján Pápa második legjelentősebb és leghíresebb, új neobarokk stílusú református temploma. Az épület főhomlokzatán az oszlopos, erkélyes főbejárat felett íves oromzat köti össze a négyzet alaprajzú kétrészes, sisakkal fedett tornyokat. Az épületben 1250 ülőhely van. A templomot 1941-ben szentelték fel.

Pápán tanultak

Pápa a 17. század elejétől jó hírben álló diákváros, a nagy múltú Türr István Gimnázium és a Pápai Református Kollégium az ország legnagyobbjait is tanította:

• Ányos Pál – 18. századi költő, pap (1756–1784)

• Balázs János – nyelvész, irodalomtörténész, műfordító (1914–1989)

• Ballagi Mór – teológiai és nyelvészeti író, akadémikus(1815–1891)

• Balogh Jenő – jogász, miniszter, akadémikus (1864–1953)

• Beke Manó – matematikus (1862–1946)

• Bereményi Géza – író, költő, rendező (1946)

• Berkes János - tanító, politikus, a Demokrata Néppárt országgyűlési képviselője (1902-1992)

• Bocsor István – 19. századi történész (1807–1885)

• Bokor József – a Pallas nagy lexikonának szerkesztője (1843–1917)

• Bódás János – lelkipásztor, költő (1905–1987)

• Bodolay Géza – irodalomtörténész, egyetemi professzor (1923–2002)

• Cholnoky Viktor – író, újságíró (1866–1912)

• Csomasz Tóth Kálmán – teológiai tanár, zenetudós (1902–1988)

• Csoóri Sándor - költő, politikus (1930)

• Csúzi Cseh Jakab – egyházi író, püspök (1639–1695)

• Deák Ferenc – a kiegyezés megkötője, 1867-ben (1803–1876)

• Domanovszky Endre – filozófiai író, akadémikus (1817–1895)

• Döbröntei Gábor – író, műfordító, szerkesztő, akadémikus (1785–1851)

• Endrődi Sándor – költő, író (1850–1920)

• Eötvös Károly – író, politikus (1842–1916)

• Édes Gergely – költő, műfordító (1763–1847)

• Éliás József – zsidókat mentő református lelkész (1914–1995)

• Fáber Kovács Gyula – református lelkész, író (1909–1954)

• Fábián Dániel – szociológus, falukutató mozgalom zászlóvivője(1901–1980)

• Fábián Gábor – író, műfordító, akadémikus (1795–1887)

• Gulyás Lajos – református lelkész, az 1956-os forradalom mártírja (1918–1957)

• Györffy Endre – 48-as honvédtiszt (1825–1849)

• Gyurcsány Ferenc – miniszterelnök, pártelnök (1961)

• Hegyi Imre – néprajzkutató (1921–1991)

• Hoppál Péter - egyházzenész, karnagy, iskolaigazgató, politikus, országgyűlési képviselő (1972)

• Ihász-Kovács Éva – költő, író, főszerkesztő, Magyar Kultúra Lovagja 1930

• Imre Samu – nyelvész, akadémikus (1917–1990)

• Istenes András – festőművész (1915–1947)

• Jókai Mór – író, költő (1825–1904)

• Kiss Géza – lelkipásztor, néprajz- és nyelvjáráskutató (1891–1947)

• Kozma Andor – költő (1861–1933)

• Kozma Sándor – jogi szakíró, első királyi főügyész (1825–1897)

• Kövér László – miniszter, az országgyűlés elnöke (1959)

• Lampérth Gáza – költő, író, helytörténész (1873–1934)

• Lőrincze Lajos - nyelvész, tanár (1915-1993)

• Makara Lajos – sebész, anatómus (1862–1915)

• Marczali Henrik - történész, egyetemi tanár (1856-1940)

• Molnár Gábor – író, vadász, utazó (1908–1980)

• Móritz Sándor – festőművész (1924–1966)

• Nagy László – költő (1925-1978)

• Noszlopy Gáspár – 1848-as kormánybiztos, mártír (1820–1853)

• Orlai Petrich Soma – festőművész (1822–1880)

• Pap Gábor – egyházi író, püspök (1827–1895)

• Pápay József – nyelvész (1873–1931)

• Pathay István – énekszerző, püspök (1555–1637)

• Payr Sándor – egyháztörténész (1861–1938)

• Petőfi Sándor – költő (itt változtatta át a nevét Petőfire)(1823–1849)

• Pócza Jenő – fizikus (1915–1975)

• Radó Gyula – a Demokrata Néppárt országgyűlési képviselője (1882–1976)

• Somogyi József – szobrász (1916-1993)

• Sulyok Dezső – az 1940-es évek politikájának meghatározó alakja (1897–1965)

• Szabó Imre (püspök, 1814–1881) – egyházi író, esperes

• Szekér Gyula – politikus, miniszterelnök-helyettes, nehézipari miniszter (1925)

• Szemere Pál – kritikus, szerkesztő (1785–1861)

• Tatay Sándor – író (1910–1991)

• Thaly Kálmán – történész, költő, akadémikus (1839–1909)

• Tildy Zoltán – (1889–1961) református lelkész, politikus, miniszterelnök, majd köztársasági elnök

• Trócsányi Zsolt – történész, főlevéltáros (1926–1987)

• Varga Gyula – költő, műfordító, eszperantista (1905–1986)

• Vályi Nagy Ervin – teológiai tanár (1924–1993)

• Vikár Béla – néprajztudós, műfordító, akadémikus (1859–1945)

• Weltner Andor – jogász, akadémikus (1910–1978)

• Weöres Sándor – költő, író, irodalomtudós (1913–1989)

• Weszprémi István – orvos, orvostörténész (1723–1799).

A legvastagabb törzsű magyarországi platán

2007-ben a törzsének a kerületét 1024cm-nek mérték. Ez minden számítástechnikával foglalkozó ember számára szép kerek szám... A fa a pápai Eszterházy kastély melletti parkban áll. Formája nem az a klasszikus platán...

A város szerepe 18. század közepétől kezdett kibővülni, (kisebb megszakításokkal) azóta is működő iskolák jöttek létre. A 19. század közepén már jó hírű iskolaváros. Országos hírű iskolája az eredetileg 1531-ben alapított Református Kollégium, ahová Petőfi Sándor és Jókai Mór is járt. A másik hasonló hírnévvel rendelkező iskola a pálosok által 1638-ban alapított, ma állami tulajdonban lévő Türr István Gimnázium, ahová a kiegyezés megkötője, Deák Ferenc is járt.Történelmének egyik fontos eleme a jelenleg Kanadában élő Kluge família kékfestő műhelye. Ezt 1786-ban hozták létre Pápán. A műhelyt a Tapolca-patak vize táplálta. A 19. századig kézi erővel, míg később már gőzgépekkel történt a kékfestés, ami a századfordulón a legjobbak közé tartozott Magyarországon. A műhely a mesterséggel együtt apáról fiúra szállt a Kluge családban, mígnem az államosítás során 1945-ben bezáratták a magánvállalkozásukat. A helyén 1962 óta múzeum működik, amely bemutatja a nagy múltú mesterséget.