Velemér, Árpád-kori templom

Az Őrség román kori ékköve

A kis őrségi falu, Velemér büszkélkedhet Magyarország egyik legjelentősebb középkori román stílusú műemlékével, a Szentháromság-templommal. A kora gótikus templom belső falait díszítő freskók hazánk legteljesebb épségben fennmaradt középkori falfestményei.

A késő román és kora gót építészeti stílus jegyeit egyaránt magán viselő épületet Aquila János 1377. körül készült freskói tették világhírűvé. Öt településen maradtak fenn munkái (Veleméren kívül Szlovéniában Mártonhelyen és Bántornyán, Ausztriában pedig Fürstenfelden és Radkersburgban). A templom az országúttól kicsit távolabb, a falu délkeleti szélén, a temető közelében található. Tábla hívja fel a figyelmet arra, hogy melyik portán lehet átvenni a kulcsokat. Az elragadó, XIII. századvégi, késő román-kora gót temploma távol az országúttól, (ma Paprétnek nevezett terület) az erdő mellé bújva áll immár hét évszázada. 1378-ban a radkersburgi Aquila János festette ki a templombelsőt, teljesen beborítva a falat a Bibliából és a Szentek legendáiból vett ábrázolásokkal. Páratlan értékű freskótöredékek találhatók az egyhajós, tornyos, sokszögű szentéllyel záródó apró templomban. A reformáció helvét irányzatához csatlakozott tájban a XVII. század elején e templom is a reformátusok használatába kerül.Nemcsak a szentek tiszteletét, de képzőművészeti ábrázolásukat is elvetik: a faliképeket az országos gyakorlatnak megfelelően lemeszelik. III. Károly intézkedéseiben jelentkező XVIII. századi rekatolizálás 1732-ben ugyan visszaadja a templomot a katolikusoknak, ámde a község népe kitart protestáns volta mellett.

Minden bizonnyal ősi hagyomány a naptiszteletre lehetőséget adó alaprajz. Megfigyelték, hogy a téli napforduló hajnalán besütő nap a Madonna ölében látható gyermek Jézust világítja meg. .

A keskeny ablakok éles határú fényfoltokat bocsátanak az északi falra. Az ablakok rézsűit eredetileg valószínűleg fényvisszaverő anyaggal vonták be, és a fény terelésében lehetett szerepe a mostanitól különböző, eredeti padlózatnak is. Így például, ha a padlóra fényvisszaverő anyagot helyezünk, napéjegyenlőség idején egyszerre vetül a fény a két merkúrkalapos alakra, mintegy rámutatva arra, hogy e képeken ugyanazt a személyt láthatjuk különböző helyzetekben. Ilyenkor ugyancsak egyszerre világosodik ki Szent László, a középső király és a csillag — megfeleltetve ezzel a három magyar szent királyt a bibliai háromkirályoknak és a festészet eszközeivel erősítve meg a krónika azon passzusát, hogy Szent László a „csillagok közt fényes csillag”.

Pap Gábor és munkatársai 1976-os és 2005-ös vizsgálódásaik eredményeként fölfedezték, hogy az épület és a freskók elrendezésének sajátosságai miatt ezek a fényfoltok különféle jeles napokon az adott naphoz kötődő képekre vetül, emeli ki azokat.

Aquila János a festő

Aquila János (14. sz. második fele): festő. Az ausztriai Radkersburgból származott s a Dunántúl Ny-i részén működött. Freskósorozataiból ítélve feltehetően nagyobb műhely vezetője volt. Olaszos stílusa a dél-tiroli festészettel is mutat némi rokonságot. 1378-ban készítette a veleméri templom töredékesen megmaradt bibliai jelenetsorát, amelynek egyik alakjában önmagát ábrázolta. 1383-ban a bántornyai templom falképsorozatát készítette, 1392-ben a mártonhelyi templom falképeit festette. A mártonhelyi templom szentélye zárófalának felső mezőjében ismét megfestette önarcképét. Itt, a D-i szentélyfalon olvasható a felirat is, melyen a művész megnevezi önmagát. M. Három királyok vonulása, Utolsó vacsora (veleméri templom); László-legenda töredék (bántornyai templom); Márton legenda, Szent György (Mártonhely).

• A nyári napforduló, azaz a fénybőség idején a szentély résablakán belépő első fénysugár a Madonna köpenye alatt menedéket kereső bűnösöket világítja meg. A fényfolt továbbvonulva a küszöbnél áll meg: ezen a napon nem lép ki a hajóból, azaz kijelöli a templom hosszát. Az utolsó fénysugár a szentély méretét kijelölve a szentély és a diadalív sarkában hal el.

• Napéjegyenlőség idején a fényjárás több kép egyidejű megvilágításával értelmezi az északi fal jelenetsorát, mivel ebben az évszakban a hajó ablakain behatoló fénysugarak közvetlenül nem, csak visszaverődve jutnak el. A déli ablakokon beeső utolsó fények egyszerre világítják meg Szent Lászlót és a keresztre feszített Krisztust.

• A téli napforduló idején az alacsonyan járó nap fénye végig közvetlenül az északi falra esik. A legkeletibb ablakon bejutó fény délben a hajó és a szentély határán éri el a padlót, és onnan emelkedve végül a szentségházban enyészik el.

A résablak két oldalán, kissé lejjebb az angyali üdvözlet látható: Balra Gábriel arkangyal névfeliratos alakjának baljából feliratszalag kacskaringózik elő Lukács evangéliumának szavaival: „Ave gratia plena, domin(us) tecum” (üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr veled van); jobbját áldóan Szűz Mária felé emeli. Az angyali üdvözletet fogadó Mária az ablak túloldalán látható egy kis, cellaszerű szobában. Előtte nyitott könyv, aminek lapjai imájának kezdő szavai olvasható ugyancsak úgy, ahogyan azt Lukács leírta: „Magnificat anima mea dominum et ex…” (Magasztalja a lelkem az Urat). Kettejük között az ablak bélletéből kilenc virág nő ki, az angyali üdvözlettől a születésig eltelt kilenc hónapra utalva.

Gábriel és Mária feje fölött, az ablak felső részével egy szintben egy-egy evangélista jelképes ábrázolása látható:

A templomban a legfeltűnőbb kép a bejárattal szemben, a szentély résablaka körül és fölött látható: az Üdvözítő képmása egy kendőn. Az ablakot övező feliratból egyértelműen kiderül, hogy a művész szándéka szerint ez a Vera ikon, tehát a kendő Veronika kendője. Valószínűsíthető, hogy a restaurátor apró részletekben, de lényegileg megmásította a képet: Storno Ferenc rajzán Jézus jobbra lefelé néz, arcvonásai szelídek. A kép jelenlegi változatán tekintete zordabb, bal szeme szembenéz a belépővel. Az arcképhez testként csatlakozik a bélletes ablak, miáltal a bejövő fény válik Krisztus testévé.