A tavasz első hírnökei közé tartozik a medvehagyma,
melyet a németek erdei fokhagymának, boszorkányhagymának, cigányhagymának is hívnak. Régi magyar neve sásihagyma, poszhagyma. Levelei élénkzöldek, fényesek,hosszú nyelűek, lándzsaalakúak, hasonlítanak a gyöngyvirágéra. Hosszúkás hagymáját fehér, átlátszó hártya, buroklevél fedi. Sima, világoszöld szára két levél közt hozza virággömbjét. Az ernyős virágzatban csillagszerű kis liliomvirágok helyezkednek el. A szár 30 cm-re nő meg. A medvehagyma csak humuszban gazdag, árnyékos ligeterdőkben, források mentén, nálunk főleg bükkösökben a hegyvidékeken terem. Erőteljes fokhagymaillatát már messziről megérzi az ember, még mielőtt meglátná. Ettől a
szagtól kapta a vadfokhagyma nevet, s ez az, ami biztonsággal kizárja,
hogy összetévesszük a gyöngyvirág vagy a mérgező őszi kikerics levélzetével.
Amellett, hogy nagyon kellemes az íze, még egészséges is. Jót tesz a
koleszterinszintnek, a vérnyomásnak és az emésztőrendszernek is.
Svájcban még a teheneknek is szoktak medvehagymát adni, mert így a tejük kellemes fokhagymás ízt kap.
Jó ha egész évre gondoskodunk magunknak medvehagymáról, hogy bármikor
rendelkezésünkre állhasson gyógyító ereje, készítsünk belőle eszenciát
(lásd a Felhasználási módoknál). Ebből 10-12 cseppet vegyünk be kevés vízben. A cseppek javítják az embermemóriáját, elejét veszik az érelmeszesedésnek és sokféle betegséget elmulasztanak.
FELHASZNÁLÁSI MÓDOK
Fűszerként: a friss medvehagyma-leveleket apróra vágjuk, mint a metélő
hagymát vagy a petrezselymet,és kenyérre, levesbe, salátára, húsételre
szórjuk.
Medvehagyma-eszencia:
Az apróra vágott leveleket vagy hagymafejeket lazán üvegbe töltjük, 38-40%-os gabonapálinkával vagy egyéb házilag főzött pálinkával felöntjük és 14 napig melegen (a napon vagy kályha közelében) tartjuk.
Medvehagyma-bor:
Az apróra vágott levelekből egy maréknyit,kb. ¼ liter fehérborban rövid ideig felforralunk. ízlés szerint mézzel
vagy sziruppal édesítjük és napközben apránként kortyolunk az így nyert borpárlatból.