A Vértes-hegység északi részén fekvő Majk területét az Árpád-korban a
Csák nemzetség kapta meg királyi adománybirtokként. Első okleveles
említése 1235-ből való, amikor is a veszprémi esperességhez tartozó
fiókegyházként említik. Okleveles adatok igazolják azt is, hogy már 1252
előtt fenn állt a majki premontrei prépostság, amelynek a patrónája a
Nagyboldogasszony volt. Az évszázadok során többször gazdát cserélt Majk
területe és maga a
prépostság is, amely a 16. század első felében a Vértes falvainak nagy
részét feldúló, felégető, portyázó török csapatok útvonalába esett.
1727-ben gróf Esterházy József országbíró, Komárom megye főispánja
vásárolta meg az 1200 hold területű, szántóföldből, szőlőből, rétből,
legelőből, erdőből, halastóból, három malomból és a volt premontrei
kolostor és templom romjaiból álló Majkpuszta területét. Ő volt az, aki
majki birtokát 1733-ban a kamalduli szerzetesrendnek adományozta a
remeteség megépítéséhez.
A némasági fogadalmat tett szerzetesek 250 évvel ezelőtti életének
békéjét találhatja meg a látogató Majkon. Ám nemcsak hangulatában
egyedülálló az erdők ölelte, tavak szomszédságában fekvő remeteség,
hanem Európa-szerte kuriózumnak számító barokk műemlékegyüttes is
egyben, amely tizenhét cellaházból, templomtoronyból és kolostorból áll.
|
|
