A tájegység névadó települése a 5000 lakosú város. A település területén
talált és a Nemzeti Múzeumban látható leletek tanúsága szerint a hely
már a pattintott kőkorban is lakott volt, jelentős kelta, római és avar
leletek is előkerültek itt. A legutóbbi ásatások tanúsága szerint már az
1050-es években kőtemplom áll itt, amelyet a következő században tovább
bővítenek. III. Béla király felesége, a francia király húga, a
kíséretével érkező Aynard lovagnak adományozza Zsámbékot és környékét. E
család leszármazottai építik 1220 körül a korábbi templom helyén a
későromán-koragótikus háromhajós bazilikát, amely rom mivoltában is a
magyar építészettörténet egyik kiemelkedő emléke.
Mellette
emelkedett a mára már szintén romjaiban látható kolostor, amely a
premontrei rend otthona volt. Zsámbék történetének legjelentősebb
korszaka a középkori magyar állam első századaira esik, amikor az
egyházi és világi szákhely, Esztergom és Fehérvár közötti út felezési
pontján lévő település fejlődésnek indul. 1467-ben Mátyás király
mezővárosi rangra emeli Zsámbékot. A vár a király birtokába kerül, aki
később fiának, Corvin Jánosnak adományozza. 1541-ben Zsámbékot is
elfoglalják a törökök, és 145 évig birtokolják. E kor emlékét őrzi a
kevés magyarországi török építészet egyik érdekes emléke, a Török-kút.
1689-ben a Zichy család vásárolja meg a zsámbéki birotokot, és építi fel
az 1710-es években a végvári harcokban lerombokódott vár helyén azt a
szép, emeletes saroktornyokkal díszített korabarokk várkastélyt. A
Zichyek a török idők alatt elpusztult és elmenekült lakosság helyén
letelepített végvári hajdúkatonákkal és német telepesekkel népesítik be
Zsámbékot. a XVIII. század elején megújított kastély, az 1737-39-es
pestisjárvány emlékét őrző barokk kápolna és a kastéllyal szemben
látható pestisszobor, az 1749-52 között emelt arányos szépségű barokk
plébániatemplom, az 1791-ben épült emeletes, napórás iskola a kor
építészetének különleges emlékei, a Szent Vendel- domborműves népi
lakóház, amelyben a festett, sváb parasztbútorok gyűjteménye látható. A
XIX.század végén az időközben Óbudára települt Zichyek lakatlanul álló
kastélyát a zsámbéi polgárok mentik meg a lebontástól, megvásárolják a
leromlott állapotú épületet, majd a Keresztes nővérek rendjének
adományozzák. A rend felújítja és kibővíti a kastélyt, és előbb elemi
iskolát, majd tanítóképző intézetet alapít. A katély mellett felépítik a
Josephinumot, amely az idős nővérek otthonául és kórház céljára
szolgált. A nővérek hozzák létre a Török-kút forrásából táplálkozó
kicsiny tavacska körül a Zárdakert szép kis parkját is. A II.
világháborút követő kitelepítés igen erősen sújtja a települést,
lakóinak 94%-át veszíti el ekkor Zsámbék. A kis számú régi sváb család
mellett Csallóköz, Garam vidékéről kitelepített és a Jászságból és
Kisújszállásról idetelepített családokból formálódott újjá Zsámbék
lakossága.
|