Még sokáig mesélj nekünk !!!
Növekedési sorrend
Dédunokákkal
2016. október 2., vasárnap
2016. szeptember 19., hétfő
ŐSZ / Folytatás a posztban
...búcsú-könnyeit sírja a nyár
makacs felhőkkel köszön el
rozsdás keszkenőt nyújtva vár
a szőlő-illatú szeptember
pimasz mosolyától majd minden beérik
december felé tesóival araszol
a levegő hőfokát már csak mustban mérik
és tavaszodik a másik féltekén valahol...
Simola Teréz CsillaA levél meséje
Duna parti őszben csendesen ballagok,
Fent rigó énekel egy fáradt dallamot.
Langymeleg az idő, de az ősz ecsetje
A leveleket már vörösre festette.
Pajkos szellő a faágak között zenél,
A sűrű nád halkan, zizegve mesél:
Nyáridőben, jó melegben
Békakórus volt az estben,
Tücsökzene szállt a légben,
Ezer csillag fenn az égen.
Öreg hold lámpást tartott,
Világítva meg a partot.
Fiatal pár kéz a kézben,
Ezüstösen izzó fényben.
Fiú bátor, szelíd a lány,
Habok mondták: szép ez a pár.
Szemük mind a csillagfények,
Egyre jobban, jobban égtek.
Lány és fiú halkan jöttek,
Szerelemből álmot szőttek.
Álmuk legyen hosszú, édes,
Éppen olyan, mint az élet.
Duna parti őszben csendesen ballagok,
Nézem a fát, mely árnyékával andalog.
A parton hullámok csacsognak cserfesen,
Az éj sötétje megül már a fenyvesen.
A hűs, esti szélben susog minden levél,
Az elmúlt nyarak szerelmeiről regél...
Fent rigó énekel egy fáradt dallamot.
Langymeleg az idő, de az ősz ecsetje
A leveleket már vörösre festette.
Pajkos szellő a faágak között zenél,
A sűrű nád halkan, zizegve mesél:
Nyáridőben, jó melegben
Békakórus volt az estben,
Tücsökzene szállt a légben,
Ezer csillag fenn az égen.
Öreg hold lámpást tartott,
Világítva meg a partot.
Fiatal pár kéz a kézben,
Ezüstösen izzó fényben.
Fiú bátor, szelíd a lány,
Habok mondták: szép ez a pár.
Szemük mind a csillagfények,
Egyre jobban, jobban égtek.
Lány és fiú halkan jöttek,
Szerelemből álmot szőttek.
Álmuk legyen hosszú, édes,
Éppen olyan, mint az élet.
Duna parti őszben csendesen ballagok,
Nézem a fát, mely árnyékával andalog.
A parton hullámok csacsognak cserfesen,
Az éj sötétje megül már a fenyvesen.
A hűs, esti szélben susog minden levél,
Az elmúlt nyarak szerelmeiről regél...
Hillai László
Szójátékok
A tűz
Ereje a fában szunnyadt,
de amikor lángra gyulladt,
kiadta a tűz erejét,
nem bírod a lángja hevét.
A víz
Cseppekben van az ereje,
sok cseppnek tenger a neve.
Elbírhat egy hajóhadat,
de ha csepeg, vasat koptat.
A szél
A lágy szellő kellemetes,
viharral jön, félelmetes.
A hidegben rossz is lehet,
fagyossá teszi a telet.
Tavasz
Kinyílik már a hóvirág,
álomból ébred a világ.
Szívünkben új vágyat fakaszt,
alig várjuk már a tavaszt.
Nyár
Egy fecske nem csinál nyarat,
boldog, aki sokat arat.
Nem bánja, ha fáj tenyere,
örül, hogy már van kenyere.
Ősz
A sok gyümölcs mind beérett,
lombot hullat a természet.
Örül neki Jancsi, Sára,
járhat már az iskolába.
Tél
Eljött, itt van a Télapó,
hullik a hó, ez csuda jó.
Kik meleg szobában vannak,
örülnek az ajándéknak.
Ereje a fában szunnyadt,
de amikor lángra gyulladt,
kiadta a tűz erejét,
nem bírod a lángja hevét.
A víz
Cseppekben van az ereje,
sok cseppnek tenger a neve.
Elbírhat egy hajóhadat,
de ha csepeg, vasat koptat.
A szél
A lágy szellő kellemetes,
viharral jön, félelmetes.
A hidegben rossz is lehet,
fagyossá teszi a telet.
Tavasz
Kinyílik már a hóvirág,
álomból ébred a világ.
Szívünkben új vágyat fakaszt,
alig várjuk már a tavaszt.
Nyár
Egy fecske nem csinál nyarat,
boldog, aki sokat arat.
Nem bánja, ha fáj tenyere,
örül, hogy már van kenyere.
Ősz
A sok gyümölcs mind beérett,
lombot hullat a természet.
Örül neki Jancsi, Sára,
járhat már az iskolába.
Tél
Eljött, itt van a Télapó,
hullik a hó, ez csuda jó.
Kik meleg szobában vannak,
örülnek az ajándéknak.
Hillai László
Ősz
Borult az ég, fakult, itt van az Ősz újra,
beterít nyirkos köd, telepszik az útra.
Ilyenkor emlékszünk boldogan a nyárra,
hátunkat égető meleg napsugárra.
Meleg a bizsergés, mi emlékként marad,
de most már hűvösen összehúzod magad.
Szomorúság, bánat ilyenkor jő elő,
hová lett az égről a sok bárányfelhő?
Mosolyát, kellemét, örömét a nyárnak
temetőbe visszük sírokra virágnak.
Gyertyát gyújtva égő a hű emlékezés,
eltemeti majd a gyógyító feledés.
beterít nyirkos köd, telepszik az útra.
Ilyenkor emlékszünk boldogan a nyárra,
hátunkat égető meleg napsugárra.
Meleg a bizsergés, mi emlékként marad,
de most már hűvösen összehúzod magad.
Szomorúság, bánat ilyenkor jő elő,
hová lett az égről a sok bárányfelhő?
Mosolyát, kellemét, örömét a nyárnak
temetőbe visszük sírokra virágnak.
Gyertyát gyújtva égő a hű emlékezés,
eltemeti majd a gyógyító feledés.
Nichi-ya Nikoletta
Őszi táj
Ecset helyett tollat ragadok,
festék híján szavakkal alkotok.
Ihletet merítek az őszi tájból,
így veszek búcsút a forró nyártól.
A természet már készül a fagyos télre,
a vándormadarak is elrepültek délre.
Tarka színekben pompázik az erdő,
s az eget ellepte egy szürke felhő.
Támad a szél, a fák lombjába tép,
szomorkás látvány, de mégis így szép.
Egy elsárgult levél a tó vizébe repül,
búcsút int a világnak, majd végleg elmerül.
festék híján szavakkal alkotok.
Ihletet merítek az őszi tájból,
így veszek búcsút a forró nyártól.
A természet már készül a fagyos télre,
a vándormadarak is elrepültek délre.
Tarka színekben pompázik az erdő,
s az eget ellepte egy szürke felhő.
Támad a szél, a fák lombjába tép,
szomorkás látvány, de mégis így szép.
Egy elsárgult levél a tó vizébe repül,
búcsút int a világnak, majd végleg elmerül.
Paula S. Tizzis
Őszi fotózásom
Most lencsevégen van az ég,
tán azt nézem, hogy milyen kék,
gerlepár kortyol a tóból,
a sok is megárt a jóból.
Tarka cica feni fogát,
azon kapja hamar magát,
ugrása lassú, bár lapult,
vizesen hibából okult.
Béka levélről kukucskál,
arrébb van még a gólyabál,
aranyhal szórja pikkelyét,
ő nem tudja az értékét.
Szilva fonnyad a fatetőn,
magasan van biz`rettentőn,
gyerek keze még túl rövid,
feljebb mászna, tán leesik.
Kutyák lihegnek a napon,
bundájuk forró lett nagyon,
mennének hűvösbe, balgák,
de ők az árnyékot várják.
Dió koppan, mókus viszi,
magát oly okosnak hiszi,
mosolyogva körbenézek,
égen szivárványt remélek...
tán azt nézem, hogy milyen kék,
gerlepár kortyol a tóból,
a sok is megárt a jóból.
Tarka cica feni fogát,
azon kapja hamar magát,
ugrása lassú, bár lapult,
vizesen hibából okult.
Béka levélről kukucskál,
arrébb van még a gólyabál,
aranyhal szórja pikkelyét,
ő nem tudja az értékét.
Szilva fonnyad a fatetőn,
magasan van biz`rettentőn,
gyerek keze még túl rövid,
feljebb mászna, tán leesik.
Kutyák lihegnek a napon,
bundájuk forró lett nagyon,
mennének hűvösbe, balgák,
de ők az árnyékot várják.
Dió koppan, mókus viszi,
magát oly okosnak hiszi,
mosolyogva körbenézek,
égen szivárványt remélek...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)