Végre felértünk...
Zsigmond király 6000 forintért veszi meg Hancko fia Jánostól a birtokait, közte a községet, amelyet később már mint mezővárost ad zálogba Garai Miklós nádornak a komáromi várral és Komárom mezővárossal, valamint falvakkal és vámokkal egyetemben, de a neszmélyi borkilenced is a zálogost illette. Maga Zsigmond 1404 június 26-án Neszmélyen keltezte egyik oklevelét, de 1407-ben is megfordult a községben. 1412-ben Ulászló lengyel királlyal együtt kirándulásokat tesz Tatára és Neszmélyre. Ezek a királyi látogatások arra utalnak, hogy ekkoriban a faluban volt olyan jelentős épület, monostor, amelyben a királyt és kíséretét elszállásolhatták. Egy ekkora monostor kegyura jelentős gazdasági hatalommal bíró személy kellett legyen, s ennek a hatalomnak egyik pillérét alkothatta a mezővárosi uradalom. Szentessy Lászlónak köszönhetően a Rómer Flóris által töredékként leírt "vörösmárvány, feliratos kődarab" másik fele is napvilágra került, s az összeillesztett darabokból előállt "Demeter gróf tetemének sírkőlapja". Az írásban "Demetrius comes"-nek nevezett személy a gótikus betűk alapján a XIV. században élhetett. S valószínűleg a templom/monostor kegyura lehetett.
A XV. századi virágzó mezőváros
Ez a monostor is közrejátszhatott abban, hogy a török ellen indult Albert király visszaútján, már betegen, megpihent a faluban. Azt a forrást, amely mellett a halál érte a királyt, Király-kútnak nevezik mind a mai napig. Fia, V. László később szintén felkereste a községet, apja halálának helyszínét.
A XV. század a község fénykora volt, amikor előbb Mátyás királytól kapott oklevélben korlátozták a komáromi vár követeléseit a mezőváros irányában, a király "látogatásának" emlékét monda őrizte meg. II. Ulászló oklevelében megtiltotta, hogy az áruikkal kereskedő neszmélyi polgárokat másutt bíróság elé állíthassák vagy bármiféle jószágukat elvegyék: neszmélyi lakosok ügyében csak a neszmélyi bíró és esküdtjei ítélkezhettek. A XVI. század elejéről származó oklevelek tanúsága szerint a mezőváros rendes tanácsa jogosult volt függő pecsétes levelek kiadására. Ezen levelek első sorai rendszerint Neszmély privilegizált mezőváros státusára utalnak: "Nos... jurati caeterique cives et hospites oppidi privilegiati de Neszmel."
Neszmély délkeleti végén emelkedik a Vár-hegy, amelynek tetején egy földvár nyomai rajzolódnak ki. Ennek építési ideje a legendák homályába vész. Az egykori földvár közepén egy szögletes kőépület (őrtorony?) csekély falmaradványa található. Krónikáink nem említik. Bél Mátyás Notitiae Hungariae novae historico-geographica (Magyarország újkori történetének és földrajzának leírása) c. művében említést tesz a romról, s a helybeli hagyományra hivatkozva azt a 'Gustusok', azaz a gótok erődjének tartja. Bél Mátyás értelmezése valószínűleg hibás. A latinosan lejegyzett 'Gustus', kiejtve gusztus sokkal inkább a latin custos, azaz 'őr, felügyelő' szó népetimológiás változata.
Török uralom alatt
1543-ban elfoglalták Esztergomot és Tatát, s a hadjárat során érintették Neszmélyt is. Néhány évvel később mindössze hat lakható házról számolnak be a híradások. Komáromot nem tudták elfoglalni a törökök, míg Tata vára többször is gazdát cserélt. A portyázó csapatok rendszeresen jártak a tájon, így rövid békés periódusoktól eltekintve a környéken veszélyes volt az élet, s kevesen vállalták az itt lakást. Ugyanakkor az élet nem szűnt meg, a neszmélyi halászokról több forrás is megemlékezik. S még birtokvitáról is tudunk Neszmély és (Duna)Almás között... A többszöri újratelepítések illetve a mindkét oldalon fennmaradt adózási beszámolók jelzik a hely stratégiai fontosságát. Buda visszafoglalása illetve a törökök kiűzése vetett véget az áldatlan állapotoknak.
A törökök kiűzése után
Az élet normalizálódása után Neszmély ismét a komáromi vár birtoka, birtokosa a komáromi várkapitány. S felélednek a különböző perek is, 1749-ben például a neszmélyi udvartelkesek ellen a kisebb királyi jogok megszüntetése végett. Süttővel pedig határvita miatt került sor pereskedésre (Pörös).
Itt megyünk le a hegyről
