A város legmagasabb pontján áll Sopron ősi plébániatemploma, a Szent Mihály-templom. Első formájában még a tatárjárás előtt épült. Egyes kutatók feltevése szerint a helyén egykor a keresztény avarok temploma állhatott.A mai épületet a XIII. század elején kezdték építeni román stílusban. A templom első említése 1278-ban történt. Az épületet a XIV. században továbbalakították, majd a XV. században fejezték be az építését. A hosszan elhúzódó építkezés során gótikussá formálódott.Felszentelésén egyes feltételezések szerint Mátyás király is részt vett. Ebben az időben húsz oltára lehetett (céholtárok). Ezen oltároknak felbecsülhetetlen értékű gótikus szobrait 1608 után a képrombolók kidobták a templomból és elégették. A későbbi városplébánosok a belső berendezést barokk stílusban újították meg. A ma is meglévő neogótikus berendezéstid. Storno Ferenc tervei alapján készítették.A Szent Mihály-templom méreteivel és merész arányaival a Budavári Mátyás-templom után Magyarország második legjelentősebb gótikus alkotása. Imponáló méreteivel uralja az előtte levő kis szőlősgazda házakból álló városnegyedet.
1534-ben, amikor a török veszély közel került a városhoz, a soproniak a templomot le akarták rombolni. Attól tartottak, hogy tornyából az ellenség be tud lőni a várba. A lerombolástól a templom két papjának határozott fellépése mentette meg.1567-1584-ig a katolikusok és a protestánsok közösen használták. Bocskai hajdúserege 1605-ben a templomot feldúlta. 1606-1674-ig az evangélikusoké lett. 1674-től ismét a katolikusok plébániatemploma.Az 1676-os óriási tűzvész megkímélte az épületet, de 1728-ban a tetőzet leégett. A helyreállítás után barokk berendezést kapott. Az 1860-as években megindult a templom restaurálása, amelyet a Storno család végzett. A barokk berendezési tárgyakat reneszánsz berendezésre cserélték ki.
A templom berendezése romantikus, illetve neogótikus. Kincstára szép ezüst kelyheket, misekancsókat és egyéb ötvösmunkákat őriz a XVI-XVIII. századból.
A templom orgonáját 1944-ben a Riegler orgonagyár készítette, Papp Kálmán városplébános megbízásából.1946. június 16-án ebben a templomban szentelte győri megyéspüspökké Mindszenty József bíboros hercegprímás az akkori városplébánost, Papp Kálmánt.
Említésre méltó a sekrestye hálóboltozata, amely 1482-ben készült. A bordák végződéseinél levő címerpajzsok festményei Storno Ferenc munkái. Egyedülálló a kincstár régi, gótikus, mázas csempéjű padlózata. Ilyen nagyságú összefüggő kerámiapadló egyedül itt található Magyarországon.
A templom berendezésében csak egy eredeti középkori darab van: egy kis színezett fa Madonna szobor. Ez a műalkotás az 1460-as évekből származhat. Amikor a templom az evangélikusoké lett, a szobor a padlásra került. 1674-ben, a soproni templomok rekatolizálásakor a szobrot a bécsi Pázmáneumba vitték. 1865-ben került vissza régi helyére Simor János győri püspök közbenjárásának eredményeképpen.
Két mór-házA Szent Mihály utca legjellegzetesebb épülete az 1710 körül épült Két mór-ház. Nem ismerjük sem az építőjét, sem a szobrászát, sem az első lakóját.
A XIX. században a tulajdonos Leitner Szervác szobrász volt, aki népies barokk motívumokkal díszítette a homlokzatot.
A kapuját két korinthoszi csavart oszlop keretezi, tetején egy-egy mór alakjával, akik a párkányt tartják. A kapupárkány felett a kis Jézus alakja látható.A házak oromzatán köríves fülkében egyik oldalon Mária, a másik oldalon Szent József alakja látható. Felettük napszerű dísz és két kerek ablak. Az oromzatok hullámos széleit angyalkák díszítik. Az oromzat csúcsán Szent Flórián és Szent Rókus feje, hogy a házat se tűz, se pestis ne érje.
NÉZD MEG AZ ALBUMOT !!!
Említésre méltó a sekrestye hálóboltozata, amely 1482-ben készült. A bordák végződéseinél levő címerpajzsok festményei Storno Ferenc munkái. Egyedülálló a kincstár régi, gótikus, mázas csempéjű padlózata. Ilyen nagyságú összefüggő kerámiapadló egyedül itt található Magyarországon.
Két mór-házA Szent Mihály utca legjellegzetesebb épülete az 1710 körül épült Két mór-ház. Nem ismerjük sem az építőjét, sem a szobrászát, sem az első lakóját.
