Laskó (település)-
A tökösi kastély (Dvorac Tikveš), Tito egykori vadászkastélya Tököspusztán
1061-ben I. Béla a vidéket frissen alapított szekszárdi Benedek-rendi
apátságnak adományozta. Egy 1212-es oklevélben Kopács adományozása
kapcsán szerepel először név szerint. A baranyai királyi várbirtok
részét II. Endre a Győr nembeli Póth nádornak adományozza, e birtok
északi határán az oklevélben Laskó a
szekszárdi apátság birtokaként szerepel: " Meta terrea ecclesie de
Saxard", ill. egy mintegy évszázaddal későbbi, a szomszédos Várdaróc
adományozási oklevelében Laskóról ez olvasható: "Terra ecclesie
saxardiensis Logcho vocata" ("Logcsó" szekszárdi egyház tulajdona). Az
1332-es pápai tizedjegyzékben Lusko alakban áll, a jegyzék az itt
szolgáló papot is említi: "Joannes sacerdos de Lusko". A 15. században
mezőváros. 1544-ben itt működött Sztárai Mihály prédikátor, aki a
következő pár évben 120 falut térített evangélikus vallásra Szlavóniában
és Baranyában, később Szegedi Kis István prédikátor működött itt. Az
1991-es háború idején a falu komoly károkat szenvedett, több tucat
lakosa elmenekült.
A budapesti XVII. kerületben utca viseli a település nevét.
Laskó szülötte Laskai Demeter is! Sajnálatos módon neve elhomályosul,
de nevéhez fűződik a második legrégibb verses magyar nyelvemlék. Címe:
Úrfelmutatási imádság a kenyér színében jelen levő Jézushoz (1433).
Zengg - A város látképe
Zengg - A kikötő és a Nehaj-vár
Zengg
Itt született Jurisics Miklós, Kőszeg védője 1490-ben, mellszobra áll a városban.
Az ókori város romjai a város feletti Nehaj-várhoz felsétálva jól
láthatók. A Frangepánoké, majd 1469-től szabad királyi város. A város a
középkorban a kalózkodó uszkókok központja volt, akik 1558-ban vezérük
Iván Lenkovics parancsára erődöt (a Nehaj-várat) emeltek ide és 120 évig
ellenálltak a török hódításnak. Az erőd építésekor pusztult el a Szent
Péter templom a pálos kolostorral és az ókori épületek maradványaival
együtt. 1617-ben Velence a köztársaság elleni kalóztámadások
megtorlásául elfoglalta az erődöt, az uszkókokat pedig szétkergette.
Novigradi vár
Nagy Lajos király özvegye, Erzsébet és leánya, Mária itt raboskodtak. A
plébániatemplomban megtekinthető a rab királyné által hímzett palást
darabja.
Zára (Zadar) - A történelmi belváros a székesegyházzal
A középkori Zadart Velence hosszú éven át ostromolta. A Horvát
Királyság megalakulásával erőteljes politikai nyomás volt a helyi
horvátok részéről, hogy átvegyék a város vezetését. A 10. században már a
város neve horvát alakban szerepelt, amely igazolta, hogy a város
összes fontosabb pozícióját horvátok foglalták el. A záraiak a Madijevci
arisztokrata család vezetésével
elszakadtak Bizánctól. 1069-ben IV. Krešimir horvát király saját
királyságához csatolta a várost, majd a horvát királyok kihalásával
1105-ben Kálmán király seregei vették be. 1116-ban Velence foglalta el.
1167-ben kénytelen volt behódolni III. Istvánnak. 1181-ben, majd
1193-ban Velence sikertelenül ostromolta.
1202. november 24-én
keresztes seregek foglalták el a várat, ellentételezésként azért, hogy
Velence anyagilag és tengeri szállítással biztosította volna a következő
keresztes háború hátterét. A pápa kiátkozott mindenkit, aki a kétes
ostromban részt vett. 1204-ben a magyarok visszafoglalták. 1243.
júniusban Velence ismét elfoglalta, majd megint magyar uralom alá
került. 1313-ban ismét Velencéhez pártolt. 1345-ben újra a magyar
királynak hódolt, de 1346. július 1-jén, Nagy Lajos csatavesztése után
ismét Velencéé lett. 1357 áprilisában brentai győzelme után újra Nagy
Lajos vette be, amit az 1358-as zárai béke szentesített. 1396-ban
megalapították a város egyetemét a domonkos-rendiek.
1403.
augusztus 5-én itt koronázták magyar királlyá a trónkövetelő Nápolyi
Lászlót. 1409. július 9-én Nápolyi László eladta 100 000 dukátért a
várost Velencének és évszázadokig velencei kézen is maradt. Ez azonban a
városiak ellenállásába ütközött. Zára továbbra is Dalmácia központja
maradt. Ebben az időben született az egyik legismertebb horvát szobrász,
Juraj Matejev Dalmatinac. Ő készítette a sibeniki katedrális több
szobrát is.
Trau
(Trogir) vára – A világörökség része. Itt talált menedéket a tatárjárás
idején IV. Béla és a családja. A Szent Lőrinc katedrális sekrestyéjében
őrzik IV. Béla koronázópalástjának csuklyáját.
A horvát királyi ház
kihalásával a terület a Magyar Királyság része lett és 1105-ben a város
megnyitotta kapuit Kálmán király serege előtt. 1108-ban a király a
várost kiváltságokban részesítette. 1116-ban
Velence foglalta el, de még ez évben visszatért a magyar uralom alá.
1124-ben II. István ismét elfoglalta, de 1125-ben ismét Velencéé lett.
1137-ben II. Béla serege foglalta el. 1164-ben Bizánc békekötéssel
szerezte meg, de 1167-ben behódolt III. Istvánnak. 1170-ben ismét
bizánci sereg foglalta el, de 1180-ban III. Béla visszafoglalta.
1242-ben ide menekült IV. Béla az üldöző tatárok elől. 1322-ben a
velenceieké lett, de 1356-ban Nagy Lajosnak meghódolt. 1420 júniusában a
velencei sereg véres csatában foglalta el a várost, ezzel addigi
kiváltságait elveszítette. A velencei uralom a 18. század végéig
tartott. A város vezetői ez időszakban folyamatos harcot vívtak a
kormányzók és nemesek önkényeskedései ellen. A török hódítók elleni
szüntelen harc a 17. századra tönkretette a város gazdaságát.
Látnivalók
Az óváros a 13. és 15. század között épített városfalakon belül
alakult ki. Védelmi rendszerének fő részei a Kamerlengo citadella és a
Szent Márk torony. A Kamerlengo citadella a sziget délnyugati részén
áll, mai formáját a 15. században nyerte el. Délebbre áll a Szent Márk
torony, szintén 15 . századi építmény. A két építmény között a francia
megszállás alatt épített klasszicista stílusú gloriett áll.
A
város főterén áll a Szent Lőrinc-székesegyház, mely a 13. és 15. század
között épült román-gótikus stílusban. Főkapuja Dalmácia legértékesebb
épületszobrászati alkotása 1240-ben készült, Radovan mester műve.
Keresztelőkápolnája 1464-ben készült, Andrea Alesi alkotása. A nyolcszög
alakú szószék a 13. századból való. A gótikus kórus 14. századi,
freskóit itáliai mesterek festették. A gótikus Szent Jeromos-kápolna
1438-ban épült, a Boldog Ivan Ursini kápolna 15. századi, a legszebb
reneszánsz építmény Dalmáciában.
A székesegyház előtti téren a
loggia 15. századi, a kis Szent Sebestyén templom reneszánsz stílusban
épült. A loggia déli falát Ivan Mestrovic Tomislav horvát király
reliefje (Kép) díszíti.
A kora középkori Szent Borbála-templom 9–10. századi, a legrégebbi templom a városban.
A városháza (Općinska palača) 15. századi épület, melynek homlokzata 1890-ben kapta reneszánsz elemeit.
A tengerparton áll a Keresztelő Szent János-templom. A 13.
századból való középkori freskókkal és a Ciripko család sírjaival.
Szent Miklós erőd.
Vitturi erőd.
Déli városkapu (Porta Civitatis) a kikötő felől.
A Benedek-rendi Szent Miklós kolostorban többek között megtekinthető Kairos márvány domborműve.
Szűz Mária-templom
A Nikola Firentinac által építtetett Szent Péter-templom egy keskeny utcában.
Kármel hegyi Miasszonyunk templom
Szent János-kápolna
Óratorony
Az 1457-ben épült Čipiko palota
Lucuc palota
Garagnin-Fanfogna palota
Andreis palota
Katedrális Múzeum. Gazdag egyházművészeti gyűjteménnyel
rendelkezik. Egy 14. századból származó feszület, valamint Paolo
Veneziano alkotásai a múzeum legjelentősebb műtárgyai közé tartoznak.
Trogir Csontváry művészetében
Csontváry: Traui látkép naplemente idején
Csontváry Kosztka Tivadar 1899-ben egy öt darabból álló
festménysorozatot készített az akkori Trauban a nap járásának
fényviszonyait tanulmányozó „napút-programja” keretében. A ciklus egyik
darabja 2012-ben bukkant fel magángyűjteményből.
Klissza sziklavára – itt született Árpád-házi Szent Margit
Legkorábbi említése 852-ből való, amikor a horvát fejedelmek székhelye
volt. A település mellett áll Klissza vára, amely a Subicoké, majd a
Nelipciceké. 1241-ben ide menekült a tatárok elől családjával IV. Béla
király. Még 1370 előtt királyi vár lett. 1390-ben Tvrtko bosnyák király
foglalta el, de 1394-ben újra magyar kézen volt. 1401-ben Hervoja
foglalta el. 1436-tól ismét királyi vár. 1522-ben Habsburg Ferdinánd
foglalta el, 1527-ben a török –- megszállva a környező területeket –-
elszigetelte az ország többi részétől. 1536-ban ostrommal foglalta el a
török, akiktől 1596-ban az uszkókok foglalták vissza, de véglegesen csak
1648 szabadították fel velencei csapatok.
Split
– a dóm harangtornyán a magyar királyok középkori domborművei
láthatóak, továbbá itt van eltemetve IV. Béla két lánya: Katalin és I.
Margit.
A palota körül alakult ki a későbbi város, majd horvát
uralom alá került. A 9. században elterjedt a kereszténység is és
felépítették a város első templomát. A városi kikötőtől nyugatra lévő
félszigeten a 10. században kezdték el építeni a benedek-kolostort,
amelyet Szent István tiszteletére szenteltek fel. Ezt a félszigetet
később Sustipan-félszigetnek nevezték el. 1105-ben magyar uralom alá
került, amikor Kálmán király seregei vették be. 1116-ban Velence
foglalta el, de még ez évben visszatért a magyar uralom alá. 1124-ben
II. István rövid időre ismét elfoglalta, de 1125-ben ismét Velencéé
lett. 1137-ben II. Béla serege foglalta el. 1164-ben Bizánc békekötéssel
szerezte meg, 1167-ben behódolt III. Istvánnak. 1170-ben ismét bizánci
sereg foglalta el, de 1180-ban III. Béla visszafoglalta. Itt szállt
tengerre 1217-ben Szentföldre menvén II. András király. Ide menekült
1241-ben IV. Béla a tatárok elől, itt a székesegyházban vannak eltemetve
lányai Katalin és Margit.
1322-ben a város Velencéhez pártolt,
de 1357. július 8-án a magyarok visszafoglalták. 1420-ban azonban
végleg Velence birtoka lett és a városállam uralma csak 1797-ben ért
véget. Ekkor előbb osztrák, majd 1806 és 1813 között francia, végül
ismét osztrák uralom alá került.
Dubrovnik óvárosa - Világörökség
Dubrovnik
– A székesegyház kincstárában található Szent István ereklyéje, a
ferences kolostorban pedig Szent László király ereklyetartója.
A középkori Zadart Velence hosszú éven át ostromolta. A Horvát Királyság megalakulásával erőteljes politikai nyomás volt a helyi horvátok részéről, hogy átvegyék a város vezetését. A 10. században már a város neve horvát alakban szerepelt, amely igazolta, hogy a város összes fontosabb pozícióját horvátok foglalták el. A záraiak a Madijevci arisztokrata család vezetésével elszakadtak Bizánctól. 1069-ben IV. Krešimir horvát király saját királyságához csatolta a várost, majd a horvát királyok kihalásával 1105-ben Kálmán király seregei vették be. 1116-ban Velence foglalta el. 1167-ben kénytelen volt behódolni III. Istvánnak. 1181-ben, majd 1193-ban Velence sikertelenül ostromolta.
1202. november 24-én keresztes seregek foglalták el a várat, ellentételezésként azért, hogy Velence anyagilag és tengeri szállítással biztosította volna a következő keresztes háború hátterét. A pápa kiátkozott mindenkit, aki a kétes ostromban részt vett. 1204-ben a magyarok visszafoglalták. 1243. júniusban Velence ismét elfoglalta, majd megint magyar uralom alá került. 1313-ban ismét Velencéhez pártolt. 1345-ben újra a magyar királynak hódolt, de 1346. július 1-jén, Nagy Lajos csatavesztése után ismét Velencéé lett. 1357 áprilisában brentai győzelme után újra Nagy Lajos vette be, amit az 1358-as zárai béke szentesített. 1396-ban megalapították a város egyetemét a domonkos-rendiek.
1403. augusztus 5-én itt koronázták magyar királlyá a trónkövetelő Nápolyi Lászlót. 1409. július 9-én Nápolyi László eladta 100 000 dukátért a várost Velencének és évszázadokig velencei kézen is maradt. Ez azonban a városiak ellenállásába ütközött. Zára továbbra is Dalmácia központja maradt. Ebben az időben született az egyik legismertebb horvát szobrász, Juraj Matejev Dalmatinac. Ő készítette a sibeniki katedrális több szobrát is.
Trau
(Trogir) vára – A világörökség része. Itt talált menedéket a tatárjárás
idején IV. Béla és a családja. A Szent Lőrinc katedrális sekrestyéjében
őrzik IV. Béla koronázópalástjának csuklyáját.
A horvát királyi ház kihalásával a terület a Magyar Királyság része lett és 1105-ben a város megnyitotta kapuit Kálmán király serege előtt. 1108-ban a király a várost kiváltságokban részesítette. 1116-ban Velence foglalta el, de még ez évben visszatért a magyar uralom alá. 1124-ben II. István ismét elfoglalta, de 1125-ben ismét Velencéé lett. 1137-ben II. Béla serege foglalta el. 1164-ben Bizánc békekötéssel szerezte meg, de 1167-ben behódolt III. Istvánnak. 1170-ben ismét bizánci sereg foglalta el, de 1180-ban III. Béla visszafoglalta. 1242-ben ide menekült IV. Béla az üldöző tatárok elől. 1322-ben a velenceieké lett, de 1356-ban Nagy Lajosnak meghódolt. 1420 júniusában a velencei sereg véres csatában foglalta el a várost, ezzel addigi kiváltságait elveszítette. A velencei uralom a 18. század végéig tartott. A város vezetői ez időszakban folyamatos harcot vívtak a kormányzók és nemesek önkényeskedései ellen. A török hódítók elleni szüntelen harc a 17. századra tönkretette a város gazdaságát.
Látnivalók
Az óváros a 13. és 15. század között épített városfalakon belül alakult ki. Védelmi rendszerének fő részei a Kamerlengo citadella és a Szent Márk torony. A Kamerlengo citadella a sziget délnyugati részén áll, mai formáját a 15. században nyerte el. Délebbre áll a Szent Márk torony, szintén 15 . századi építmény. A két építmény között a francia megszállás alatt épített klasszicista stílusú gloriett áll.
A város főterén áll a Szent Lőrinc-székesegyház, mely a 13. és 15. század között épült román-gótikus stílusban. Főkapuja Dalmácia legértékesebb épületszobrászati alkotása 1240-ben készült, Radovan mester műve. Keresztelőkápolnája 1464-ben készült, Andrea Alesi alkotása. A nyolcszög alakú szószék a 13. századból való. A gótikus kórus 14. századi, freskóit itáliai mesterek festették. A gótikus Szent Jeromos-kápolna 1438-ban épült, a Boldog Ivan Ursini kápolna 15. századi, a legszebb reneszánsz építmény Dalmáciában.
A székesegyház előtti téren a loggia 15. századi, a kis Szent Sebestyén templom reneszánsz stílusban épült. A loggia déli falát Ivan Mestrovic Tomislav horvát király reliefje (Kép) díszíti.
A kora középkori Szent Borbála-templom 9–10. századi, a legrégebbi templom a városban.
A városháza (Općinska palača) 15. századi épület, melynek homlokzata 1890-ben kapta reneszánsz elemeit.
A tengerparton áll a Keresztelő Szent János-templom. A 13. századból való középkori freskókkal és a Ciripko család sírjaival.
Szent Miklós erőd.
Vitturi erőd.
Déli városkapu (Porta Civitatis) a kikötő felől.
A Benedek-rendi Szent Miklós kolostorban többek között megtekinthető Kairos márvány domborműve.
Szűz Mária-templom
A Nikola Firentinac által építtetett Szent Péter-templom egy keskeny utcában.
Kármel hegyi Miasszonyunk templom
Szent János-kápolna
Óratorony
Az 1457-ben épült Čipiko palota
Lucuc palota
Garagnin-Fanfogna palota
Andreis palota
Katedrális Múzeum. Gazdag egyházművészeti gyűjteménnyel rendelkezik. Egy 14. századból származó feszület, valamint Paolo Veneziano alkotásai a múzeum legjelentősebb műtárgyai közé tartoznak.
A horvát királyi ház kihalásával a terület a Magyar Királyság része lett és 1105-ben a város megnyitotta kapuit Kálmán király serege előtt. 1108-ban a király a várost kiváltságokban részesítette. 1116-ban Velence foglalta el, de még ez évben visszatért a magyar uralom alá. 1124-ben II. István ismét elfoglalta, de 1125-ben ismét Velencéé lett. 1137-ben II. Béla serege foglalta el. 1164-ben Bizánc békekötéssel szerezte meg, de 1167-ben behódolt III. Istvánnak. 1170-ben ismét bizánci sereg foglalta el, de 1180-ban III. Béla visszafoglalta. 1242-ben ide menekült IV. Béla az üldöző tatárok elől. 1322-ben a velenceieké lett, de 1356-ban Nagy Lajosnak meghódolt. 1420 júniusában a velencei sereg véres csatában foglalta el a várost, ezzel addigi kiváltságait elveszítette. A velencei uralom a 18. század végéig tartott. A város vezetői ez időszakban folyamatos harcot vívtak a kormányzók és nemesek önkényeskedései ellen. A török hódítók elleni szüntelen harc a 17. századra tönkretette a város gazdaságát.
Látnivalók
Az óváros a 13. és 15. század között épített városfalakon belül alakult ki. Védelmi rendszerének fő részei a Kamerlengo citadella és a Szent Márk torony. A Kamerlengo citadella a sziget délnyugati részén áll, mai formáját a 15. században nyerte el. Délebbre áll a Szent Márk torony, szintén 15 . századi építmény. A két építmény között a francia megszállás alatt épített klasszicista stílusú gloriett áll.
A város főterén áll a Szent Lőrinc-székesegyház, mely a 13. és 15. század között épült román-gótikus stílusban. Főkapuja Dalmácia legértékesebb épületszobrászati alkotása 1240-ben készült, Radovan mester műve. Keresztelőkápolnája 1464-ben készült, Andrea Alesi alkotása. A nyolcszög alakú szószék a 13. századból való. A gótikus kórus 14. századi, freskóit itáliai mesterek festették. A gótikus Szent Jeromos-kápolna 1438-ban épült, a Boldog Ivan Ursini kápolna 15. századi, a legszebb reneszánsz építmény Dalmáciában.
A székesegyház előtti téren a loggia 15. századi, a kis Szent Sebestyén templom reneszánsz stílusban épült. A loggia déli falát Ivan Mestrovic Tomislav horvát király reliefje (Kép) díszíti.
A kora középkori Szent Borbála-templom 9–10. századi, a legrégebbi templom a városban.
A városháza (Općinska palača) 15. századi épület, melynek homlokzata 1890-ben kapta reneszánsz elemeit.
A tengerparton áll a Keresztelő Szent János-templom. A 13. századból való középkori freskókkal és a Ciripko család sírjaival.
Szent Miklós erőd.
Vitturi erőd.
Déli városkapu (Porta Civitatis) a kikötő felől.
A Benedek-rendi Szent Miklós kolostorban többek között megtekinthető Kairos márvány domborműve.
Szűz Mária-templom
A Nikola Firentinac által építtetett Szent Péter-templom egy keskeny utcában.
Kármel hegyi Miasszonyunk templom
Szent János-kápolna
Óratorony
Az 1457-ben épült Čipiko palota
Lucuc palota
Garagnin-Fanfogna palota
Andreis palota
Katedrális Múzeum. Gazdag egyházművészeti gyűjteménnyel rendelkezik. Egy 14. századból származó feszület, valamint Paolo Veneziano alkotásai a múzeum legjelentősebb műtárgyai közé tartoznak.
Trogir Csontváry művészetében
Csontváry: Traui látkép naplemente idején
Csontváry Kosztka Tivadar 1899-ben egy öt darabból álló festménysorozatot készített az akkori Trauban a nap járásának fényviszonyait tanulmányozó „napút-programja” keretében. A ciklus egyik darabja 2012-ben bukkant fel magángyűjteményből.
Klissza sziklavára – itt született Árpád-házi Szent Margit
Legkorábbi említése 852-ből való, amikor a horvát fejedelmek székhelye volt. A település mellett áll Klissza vára, amely a Subicoké, majd a Nelipciceké. 1241-ben ide menekült a tatárok elől családjával IV. Béla király. Még 1370 előtt királyi vár lett. 1390-ben Tvrtko bosnyák király foglalta el, de 1394-ben újra magyar kézen volt. 1401-ben Hervoja foglalta el. 1436-tól ismét királyi vár. 1522-ben Habsburg Ferdinánd foglalta el, 1527-ben a török –- megszállva a környező területeket –- elszigetelte az ország többi részétől. 1536-ban ostrommal foglalta el a török, akiktől 1596-ban az uszkókok foglalták vissza, de véglegesen csak 1648 szabadították fel velencei csapatok.
Legkorábbi említése 852-ből való, amikor a horvát fejedelmek székhelye volt. A település mellett áll Klissza vára, amely a Subicoké, majd a Nelipciceké. 1241-ben ide menekült a tatárok elől családjával IV. Béla király. Még 1370 előtt királyi vár lett. 1390-ben Tvrtko bosnyák király foglalta el, de 1394-ben újra magyar kézen volt. 1401-ben Hervoja foglalta el. 1436-tól ismét királyi vár. 1522-ben Habsburg Ferdinánd foglalta el, 1527-ben a török –- megszállva a környező területeket –- elszigetelte az ország többi részétől. 1536-ban ostrommal foglalta el a török, akiktől 1596-ban az uszkókok foglalták vissza, de véglegesen csak 1648 szabadították fel velencei csapatok.
Split
– a dóm harangtornyán a magyar királyok középkori domborművei
láthatóak, továbbá itt van eltemetve IV. Béla két lánya: Katalin és I.
Margit.
A palota körül alakult ki a későbbi város, majd horvát uralom alá került. A 9. században elterjedt a kereszténység is és felépítették a város első templomát. A városi kikötőtől nyugatra lévő félszigeten a 10. században kezdték el építeni a benedek-kolostort, amelyet Szent István tiszteletére szenteltek fel. Ezt a félszigetet később Sustipan-félszigetnek nevezték el. 1105-ben magyar uralom alá került, amikor Kálmán király seregei vették be. 1116-ban Velence foglalta el, de még ez évben visszatért a magyar uralom alá. 1124-ben II. István rövid időre ismét elfoglalta, de 1125-ben ismét Velencéé lett. 1137-ben II. Béla serege foglalta el. 1164-ben Bizánc békekötéssel szerezte meg, 1167-ben behódolt III. Istvánnak. 1170-ben ismét bizánci sereg foglalta el, de 1180-ban III. Béla visszafoglalta. Itt szállt tengerre 1217-ben Szentföldre menvén II. András király. Ide menekült 1241-ben IV. Béla a tatárok elől, itt a székesegyházban vannak eltemetve lányai Katalin és Margit.
1322-ben a város Velencéhez pártolt, de 1357. július 8-án a magyarok visszafoglalták. 1420-ban azonban végleg Velence birtoka lett és a városállam uralma csak 1797-ben ért véget. Ekkor előbb osztrák, majd 1806 és 1813 között francia, végül ismét osztrák uralom alá került.
A palota körül alakult ki a későbbi város, majd horvát uralom alá került. A 9. században elterjedt a kereszténység is és felépítették a város első templomát. A városi kikötőtől nyugatra lévő félszigeten a 10. században kezdték el építeni a benedek-kolostort, amelyet Szent István tiszteletére szenteltek fel. Ezt a félszigetet később Sustipan-félszigetnek nevezték el. 1105-ben magyar uralom alá került, amikor Kálmán király seregei vették be. 1116-ban Velence foglalta el, de még ez évben visszatért a magyar uralom alá. 1124-ben II. István rövid időre ismét elfoglalta, de 1125-ben ismét Velencéé lett. 1137-ben II. Béla serege foglalta el. 1164-ben Bizánc békekötéssel szerezte meg, 1167-ben behódolt III. Istvánnak. 1170-ben ismét bizánci sereg foglalta el, de 1180-ban III. Béla visszafoglalta. Itt szállt tengerre 1217-ben Szentföldre menvén II. András király. Ide menekült 1241-ben IV. Béla a tatárok elől, itt a székesegyházban vannak eltemetve lányai Katalin és Margit.
1322-ben a város Velencéhez pártolt, de 1357. július 8-án a magyarok visszafoglalták. 1420-ban azonban végleg Velence birtoka lett és a városállam uralma csak 1797-ben ért véget. Ekkor előbb osztrák, majd 1806 és 1813 között francia, végül ismét osztrák uralom alá került.
Dubrovnik óvárosa - Világörökség
Dubrovnik
– A székesegyház kincstárában található Szent István ereklyéje, a
ferences kolostorban pedig Szent László király ereklyetartója.
