SOPRON - KORONÁZÓDOMB...

Sopron a koronázó város

Magyarországon kevés város dicsekedhet azzal, hogy koronázó város lenne de sopron egy eldugott részén a koronázó dombon nevezetes történelmi helyre lelhet az ide látogató. Ezen a helyen koronázták magyar királlyá III. (Habsburg ) Ferdinándot.

A koronázó domb fontos feladattal bírt a koronázási szertartás során. A királynak erre kellett lovával felugratnia, s Szent István kardjával - illetve ennek Prágába kerülése után később a koronázó karddal - a négy égtáj felé vágni, bemutatván, hogy megvédi az országot minden irányból érkező támadástól.

Sopron a koronázó dombról...

A Soproni borvidék Magyarország egyik legrégebbi történelmi hagyományokkal rendelkező szőlőtermő vidéke. Az Alpok lábánál, a Fertő tavat szegélyező alacsony hegyoldalakon és lankákon 1400 ha-on terül el.

 

A Fertő tó partját övező termőterületek különleges sajátossága, hogy a vízfelület felerősíti a napfény melegítő, érlelő hatását és a tó párolgásával együtt kedvező klímát biztosít. A talaj szerkezete, a löszben, csillámpalában, illetve agyagban való gazdagsága megfelelő alapot teremt egy kiváló szőlőkultúra megteremtéséhez.

Sopron a szabad királyi város révén számos borral kapcsolatos kiváltsággal rendelkezett. a terület fokozatosan a magyar, sőt az európai borkereskedelem központjává, a Kárpát-medence nyugati kereskedelmi kapujává vált. A soproni gazdák a hozzáértő szőlőművelés és gondos pincekezelés mellett féltékenyen védte borainak jó hírét.

A borvidék uralkodó fajtája a Kékfrankos, barrique-olt változata pedig egyes termelők kezében a nemzetközi mércével is rangos elismeréseket arat.

A mai Bécsi út közelében található a helyszín, a 2. században épült Scarbantiai Amfiteátrum.
a város vonzáskörzetének lakossága már akkor is – azaz a római korban – Scarbantiát tartotta kulturális centrumnak, vagy egyszerűen csak kellemes összejövetelek, szórakoztató időtöltések helyének.

És ott távolabb, az Alpok havas csúcsai...

SOPRON - TARÓDI-VÁR

Sopron vadregényes részén, a Kolostor-erdő közelében különös építményt rejt az erdő. Régebben Bagolyvárnak, majd Bolondvárnak hívták, napjainkban Taródi-várnak nevezik

A várban lakórészeket is kialakítottak. Az északi lakórészben találjuk a vár nagytermét, amelyet XIX. századi bútorok és régiséggyűjtemény, valamint a vár építéstörténetét bemutató tablók töltenek meg. A déli lakórész alsó szintjén egy régi szőlőprést helyeztek el, az emeleten lakást alakítottak ki. A várudvaron fürdőház és kert is található. A várudvar közepén ásott kút 3 méter átmérőjű és 15 méter mély. Dupla falazással készült, a két fal között csigalépcső vezet le az aljára, ahonnan egy 10 méter hosszú, 70 cm széles és másfél méter magas titkos alagút indul.

A vár XX. század végén épült. De miért is épít valaki a második világháború után, a szocializmus éveiben egy várat? Taródi István így fogalmazza meg a választ a Soproni Taródi-vár építéstörténetéről írott munkájában: "A munka szeretete és lendülete fűtött, éreztem a felemelő érzést, amit a munka jelent számomra. A munka hevében nem is gondolkodtam azon, hogy milyen súlyos követ cipelek a csigalépcsőn felfelé, a szűk helyen a mázsás kődarab súlyos koloncként nehezedett rám, de végül, mikor legyőztem, és helyére került, éreztem, hogy az akarat a legnagyobb erő a világon." 

A vár ura és építője Taródi István volt, aki alacsony, vékonydongájú, 56 kilós férfiként 150 vasúti kocsira való követ és téglát épített be a falakba. Kezdetben egy katonai oldalkocsis motorkerékpárral hordta fel telkére az építőanyagot. Minden szabadidejében a várat építette, több mint 50 éven keresztül. Reggel 5 órakor már rakta a köveket és délután a munkahelyéről hazatérve folytatta azt. Legtöbbször egyedül dolgozott, néha felesége, gyermekei vagy egy-egy ismerőse segített a faladatokban.