ZSÁMBÉK / Többi képért katt a posztra !

A tájegység névadó települése a 5000 lakosú város. A település területén talált és a Nemzeti Múzeumban látható leletek tanúsága szerint a hely már a pattintott kőkorban is lakott volt, jelentős kelta, római és avar leletek is előkerültek itt. A legutóbbi ásatások tanúsága szerint már az 1050-es években kőtemplom áll itt, amelyet a következő században tovább bővítenek. III. Béla király felesége, a francia király húga, a kíséretével érkező Aynard lovagnak adományozza Zsámbékot és környékét. E család leszármazottai építik 1220 körül a korábbi templom helyén a későromán-koragótikus háromhajós bazilikát, amely rom mivoltában is a magyar építészettörténet egyik kiemelkedő emléke.


Mellette emelkedett a mára már szintén romjaiban látható kolostor, amely a premontrei rend otthona volt. Zsámbék történetének legjelentősebb korszaka a középkori magyar állam első századaira esik, amikor az egyházi és világi szákhely, Esztergom és Fehérvár közötti út felezési pontján lévő település fejlődésnek indul. 1467-ben Mátyás király mezővárosi rangra emeli Zsámbékot. A vár a király birtokába kerül, aki később fiának, Corvin Jánosnak adományozza. 1541-ben Zsámbékot is elfoglalják a törökök, és 145 évig birtokolják. E kor emlékét őrzi a kevés magyarországi török építészet egyik érdekes emléke, a Török-kút. 1689-ben a Zichy család vásárolja meg a zsámbéki birotokot, és építi fel az 1710-es években a végvári harcokban lerombokódott vár helyén azt a szép, emeletes saroktornyokkal díszített korabarokk várkastélyt. A Zichyek a török idők alatt elpusztult és elmenekült lakosság helyén letelepített végvári hajdúkatonákkal és német telepesekkel népesítik be Zsámbékot. a XVIII. század elején megújított kastély, az 1737-39-es pestisjárvány emlékét őrző barokk kápolna és a kastéllyal szemben látható pestisszobor, az 1749-52 között emelt arányos szépségű barokk plébániatemplom, az 1791-ben épült emeletes, napórás iskola a kor építészetének különleges emlékei, a Szent Vendel- domborműves népi lakóház, amelyben a festett, sváb parasztbútorok gyűjteménye látható. A XIX.század végén az időközben Óbudára települt Zichyek lakatlanul álló kastélyát a zsámbéi polgárok mentik meg a lebontástól, megvásárolják a leromlott állapotú épületet, majd a Keresztes nővérek rendjének adományozzák. A rend felújítja és kibővíti a kastélyt, és előbb elemi iskolát, majd tanítóképző intézetet alapít. A katély mellett felépítik a Josephinumot, amely az idős nővérek otthonául és kórház céljára szolgált. A nővérek hozzák létre a Török-kút forrásából táplálkozó kicsiny tavacska körül a Zárdakert szép kis parkját is. A II. világháborút követő kitelepítés igen erősen sújtja a települést, lakóinak 94%-át veszíti el ekkor Zsámbék. A kis számú régi sváb család mellett Csallóköz, Garam vidékéről kitelepített és a Jászságból és Kisújszállásról idetelepített családokból formálódott újjá Zsámbék lakossága.

Zárdakert

1908-ban került a Keresztes nővérek birtokába. A tóval, fákkal, kacskaringós utakkal rendelkező, fallal körülvett park volt az apácajelöltek imaterülete, egészségügyi sétájuk helyszíne. 2009 márciusa óta műemlék.

Törökkút 

A Törökkút a török idők egyik legnyugatibb építészeti emléke. Bővizű forrás táplálja, ami még a legnagyobb hidegben sem fagy be. Mivel a víz sokáig el volt zárva és jelenleg bevizsgálás alatt áll, ezért egyelőre ivóvízként nem fogyasztható!

Romtemplom 

A későromán/koragótikus bazilikát a premontrei szerzetesek építették az 1200-as évek közepe táján. Az 1773-as földrenges félig lerombolta, azóta nem építették újjá. Jelenleg - 17 év után - a Rom belső területe is látogatható.

WEBCÍM: http://www.mizsambekunk.hu/muzeumok/romtemplom

A templom rövid története
Az 1050-es években már kőtemplom állt itt, amelyet a következő században bővítenek. III. Béla király a felesége kíséretével érkező Aynard lovagnak adományozza Zsámbékot. E család leszármazottai építik 1220 körül a későromán-koragótikus bazilikát, amely rom mivoltában is a magyar építészettörténet kiemelkedő emléke. Mellette állt a kolostor, amely a premontrei rend otthona volt. IV. Béla király 1258. június 6-án erősítette meg az akkor már felépült templomra vonatkozó adománylevelét. Az épület sorsát 1763. június 28-án földrengés pecsételte meg, leomlott az északi mellékhajó boltozata és oldalfala. A rom gazdátlanná vált, a köveket széthordták a környékbeliek. Nem is maradt volna belőle semmi, ha Rómer Flóris bencés tanár, művészettörténész és Henszlmann Imre műtörténész az 1870-es években fel nem hívják a figyelmet az értékes emlék megmentésének szükségességére. Trefort Ágoston vallás- és közoktatási miniszter 1889-ben Möller István építészmérnököt bízta meg az állagmegóvási munkák elvégzésével. Munkája világszerte elismerést aratott. A későbbi munkák során, 1934-ben Lux Kálmán építész tárta fel a templom északi oldalához csatlakozó kolostor falrészleteit, amit a pálosok építettek, amikor megkapták a birtokot Mátyás király adományaként. Mára ebből az épületből csak egy dongaboltozatos terem, - ez most a kőtár - a hajdani refektórium, az alapfalak és a kolostorhoz tartozó pincerendszer maradt meg.

Barokk templom 

 A 250 éves barokk templomot nemrég újították fel. A felújítás kiterjedt az óraszerkezetre, a harangra és a szép hangzású orgonára is.

KŐHÁNYÁSPUSZTÁTÓL A CSÁKI VÁRIG ( OROSZLÁNKŐ )

Kőhányáspuszta egy aprócska település a Vértes szívében, hivatalosan Gánthoz tartozik közigazgatásilag, a Vértest északnyugat-délkelet irányban átszelő főút mentén fekszik. A XVIII. század végi összeírások alkalmával 68 főt számoltak itt össze, manapság már alig lakják, leginkább csak hétvégi házak, nyaralók állnak itt, illetve turistaház is működik a falu elején. Régen az Esterházyak két központját, Csákvár és Majkot összekötő út mentén feküdt és leginkább fakitermeléssel foglalkoztak lakosai. A település elején látható az Esterházyak kápolnája.

Oroszlánkő, Csákyvár, Cset vagy Oroszlán vára egy mára elpusztult vár a Vértesben. A Csák nemzetség ősi szálláshelyéhez tartozott, melynek nevét 1383-ban említették Oroszlankew formában. A vár mindenfelől mély árokkal és sánccal volt körülvéve. Romjai a mai Oroszlánytól délkeletre az Országos Kéktúra mentén, a Vértes hegység Öregbükk nevű hegye felé a vérteskozmai határban állnak, de a romokat mára már benőtte az erdő.

A Vértes erdőségeinek nagy részét Árpád adományozásai folytán Előd ivadékai, a Csákok birtokolták.

„Árpád vezér innen (Bodajk hegyétől) kelet felé Elődnek, Szabolcs apjának nagy erdőt adott, melyet most Vértesnek hívnak a németek otthagyott vértjeiről. Ez alatt az erdő alatt, a Fertő-mocsár mellett Szabolcs unokája Csák sok idő múltán várat emelt.” - Anonymus: Gesta Hungarorum

„…származott Csák nemzetsége; mondják, ama mezőségen és helyen telepedett meg, ahol most Csákvára fekszik pusztultan. Ezt a várat Szabolcs kapitány alapította, halála után azonban Csák atyafiságával és családjával a maga nevéről neveztette; előbb ugyanis Szabolcs várának hívták. Szár László fiai, András, Béla és Levente idejében ezt a várat a magyarok egyetértő akarattal rontották le.” - Képes krónika

Csákvár később a Rozgonyi és Török családok birtokába került és a gesztesi vár tartozéka lett. Romjait mára már nem lehet fellelni.

Nevét az oklevelekben 1289-ben említik először Vruslanku ,(Dl.72 508), majd 1326-ban, Orozlanku (Veszpr.k.m.lt) néven. 1289-ben a majki prépost Oroszlánkőn foglalta írásba /Hontpázmány nemzetségbeli/ Szegi Iwanka comes végrendeletét, ahol jelen volt a Csák nembeli Márk özvegye és két fia, István és Péter.

1326-ban ugyanez István fiai, Péter és István átadták cserébe a falut Károly Róbert királynak.

A kettős elnevezésből arra lehet következtetni, hogy a Csákok Trencséni ágához tartozó Márk, vagy már apja, I. Máté Cset falu felett épített egy Oroszlánkő nevű várat, melyet valószínűleg III. András 1295 után Márk fia István hűtlensége miatt leromboltatott. Oroszlánkő ugyanitt utóbb várként nem szerepel.

1473-ban és 1536-ban még említették, de 1543-ban, Esztergom és Fehérvár elfoglalása után, a török seregek a hozzá tartozó faluval együtt elpusztították. A terület 1629-ben az Eszterházyak tulajdonába került. A XVIII. század első felében Eszterházy Antal felvidéki evangélikus szlovákokat költöztetett az akkor még Puszta Oroszlánkő nevű lakatlan településre. A vár romjai akkor még álltak, melynek a köveit új házakhoz és a majki kolostor építéhez használták fel.

Az 1937-es térképen Csáki vár néven még szerepel. (Györffy György: Fejér vármegye az Árpádok korában.)