PUSZTABÁNYA - GLASHÜTTE

Pusztabánya valamikori település a Keleti Mecsekben, ma a mecseki túrák egyik kedvelt pihenőhelye.

Pusztabánya mintegy 400 méteres magasságban fekszik, a Hidasi-völgy völgyfőjének oldalán emelkedő fennsíkon, kora kréta homokkő és bazalt alapkőzeten. Gépkocsival a Zobákpusztánál kezdődő erdészeti úton közelíthető meg. Gyalogosan a leggyakoribb útvonal Hosszúhetény, illetve a szomszédságában lévő Püspökszentlászló felől vezet Pusztabányára (Püspökszentlászlóról mintegy 2 km-es erdei séta).

Hosszúhetény felől végighaladva Püspökszentlászlón, a falucska végén a kék háromszög jelű útra kell rátérni. Egy mezőn, aztán fák közt visz az út, a Kis-tóti-völgyön keresztül a Daragói Nagy forráshoz, ezután lassan emelkedik az út és balról lesz a rekonstruált üveghuta.

Végigmegyünk a falu egyetlen utcáján, melynek csak a hegy-felöli oldalán állnak házak, a másik oldalon csupán az öreg harangtorony árválkodik. Az utolsó ház után (7,5 km) jobbra, a kék háromszög jelű útra térünk. Széles mezőn, majd fák közé érve a Kis-tóti-völgyön a Daragói Nagy forráshoz érünk. Az út fokozatosan emelkedik, nemsokára meglátjuk balról az üveghuta-rekonstrukciót és egy régi kemence maradványait (9,5 km).

Pusztabánya egyike a környék azon településeinek, ahol valamikor üveget fújtak a német bevándorló lakosok. Ennek a foglalkozásnak az emlékét mai is őrzik a közeli falucskák német nevei. A ma is lakott Kisújbányától (Neuglashütte) és Óbányától (Altglashütte) eltérően Pusztabánya teljesen elnéptelenedett, házaiból már semmi sem látszik. Valamikor kb. kétszáz lelkes falu lehetett, 'Vitriaria' néven, amit a Bajorországból és a Fekete-erdő vidékéről betelepített üvegművesek népesítettek be. A közelben kvarchomok bánya volt, amire szükség volt az övegkészítéshez.

Egyes vélemények szerint Kisújbányát a továbbvándorló pusztabányaiak alapították, miután környékükön megfogyatkozott a kemencék fűtéséhez szükséges fa. Ma sűrű erdő borítja.

Ezen a helyen az 1780-as és az 1810-es évek között fújtak üveget. Amikor a tüzelőfa megfogytával az üvegfújók elmentek, a helyen nem maradt állandó település, így senki nem használta fel a kemencék építőanyagát másra és fennmaradhattak.

A Pusztabányai réten ma kulcsosház és vadászház áll. A környező erdőkben 18. századi üvegfújó kemencéket tártak fel. Ezek közt van, amit működőképes állapotba hoztak és időnként használatba is vesznek kéküveg fújására. Története tájékoztató táblán olvasható. A kemencemaradványokat a Mecseki Erdészeti Zrt  gondozza ipartörténeti emlékhelyként.

A hosszúhetényiek és püspökszentlászlóiak májusban majálist szoktak tartani a pusztabányai réten.

Az üveghuta felújítására 1995 nyarán került sor, a Mecseki Erdészeti Rt. támogatásával. Az Országos Erdészeti Egyesület éves vándorgyűlésére készült el. A régi kemencék romjai mellett felépített két kemencében Asztalos Erzsébet üvegművész irányításával hutakék üveget készítettek, hatnapos felfűtés után.

A nagy tisztáson, a kulcsos turistaháznál látható Szatyor Győző pécsi faszobrász Életfa című alkotása.

Rövid erdei séta Pusztabányáról a természetjárók közt népszerű Hidasi-völgy.

 

SOPRONI KÉPEK

SOPRON - TARÓDI-VÁR

Sopron vadregényes részén, a Kolostor-erdő közelében különös építményt rejt az erdő. Régebben Bagolyvárnak, majd Bolondvárnak hívták, napjainkban Taródi-várnak nevezik

A várban lakórészeket is kialakítottak. Az északi lakórészben találjuk a vár nagytermét, amelyet XIX. századi bútorok és régiséggyűjtemény, valamint a vár építéstörténetét bemutató tablók töltenek meg. A déli lakórész alsó szintjén egy régi szőlőprést helyeztek el, az emeleten lakást alakítottak ki. A várudvaron fürdőház és kert is található. A várudvar közepén ásott kút 3 méter átmérőjű és 15 méter mély. Dupla falazással készült, a két fal között csigalépcső vezet le az aljára, ahonnan egy 10 méter hosszú, 70 cm széles és másfél méter magas titkos alagút indul.

A vár XX. század végén épült. De miért is épít valaki a második világháború után, a szocializmus éveiben egy várat? Taródi István így fogalmazza meg a választ a Soproni Taródi-vár építéstörténetéről írott munkájában: "A munka szeretete és lendülete fűtött, éreztem a felemelő érzést, amit a munka jelent számomra. A munka hevében nem is gondolkodtam azon, hogy milyen súlyos követ cipelek a csigalépcsőn felfelé, a szűk helyen a mázsás kődarab súlyos koloncként nehezedett rám, de végül, mikor legyőztem, és helyére került, éreztem, hogy az akarat a legnagyobb erő a világon." 

A vár ura és építője Taródi István volt, aki alacsony, vékonydongájú, 56 kilós férfiként 150 vasúti kocsira való követ és téglát épített be a falakba. Kezdetben egy katonai oldalkocsis motorkerékpárral hordta fel telkére az építőanyagot. Minden szabadidejében a várat építette, több mint 50 éven keresztül. Reggel 5 órakor már rakta a köveket és délután a munkahelyéről hazatérve folytatta azt. Legtöbbször egyedül dolgozott, néha felesége, gyermekei vagy egy-egy ismerőse segített a faladatokban.