KŐHÁNYÁSPUSZTÁTÓL A CSÁKI VÁRIG ( OROSZLÁNKŐ )

Kőhányáspuszta egy aprócska település a Vértes szívében, hivatalosan Gánthoz tartozik közigazgatásilag, a Vértest északnyugat-délkelet irányban átszelő főút mentén fekszik. A XVIII. század végi összeírások alkalmával 68 főt számoltak itt össze, manapság már alig lakják, leginkább csak hétvégi házak, nyaralók állnak itt, illetve turistaház is működik a falu elején. Régen az Esterházyak két központját, Csákvár és Majkot összekötő út mentén feküdt és leginkább fakitermeléssel foglalkoztak lakosai. A település elején látható az Esterházyak kápolnája.

Oroszlánkő, Csákyvár, Cset vagy Oroszlán vára egy mára elpusztult vár a Vértesben. A Csák nemzetség ősi szálláshelyéhez tartozott, melynek nevét 1383-ban említették Oroszlankew formában. A vár mindenfelől mély árokkal és sánccal volt körülvéve. Romjai a mai Oroszlánytól délkeletre az Országos Kéktúra mentén, a Vértes hegység Öregbükk nevű hegye felé a vérteskozmai határban állnak, de a romokat mára már benőtte az erdő.

A Vértes erdőségeinek nagy részét Árpád adományozásai folytán Előd ivadékai, a Csákok birtokolták.

„Árpád vezér innen (Bodajk hegyétől) kelet felé Elődnek, Szabolcs apjának nagy erdőt adott, melyet most Vértesnek hívnak a németek otthagyott vértjeiről. Ez alatt az erdő alatt, a Fertő-mocsár mellett Szabolcs unokája Csák sok idő múltán várat emelt.” - Anonymus: Gesta Hungarorum

„…származott Csák nemzetsége; mondják, ama mezőségen és helyen telepedett meg, ahol most Csákvára fekszik pusztultan. Ezt a várat Szabolcs kapitány alapította, halála után azonban Csák atyafiságával és családjával a maga nevéről neveztette; előbb ugyanis Szabolcs várának hívták. Szár László fiai, András, Béla és Levente idejében ezt a várat a magyarok egyetértő akarattal rontották le.” - Képes krónika

Csákvár később a Rozgonyi és Török családok birtokába került és a gesztesi vár tartozéka lett. Romjait mára már nem lehet fellelni.

Nevét az oklevelekben 1289-ben említik először Vruslanku ,(Dl.72 508), majd 1326-ban, Orozlanku (Veszpr.k.m.lt) néven. 1289-ben a majki prépost Oroszlánkőn foglalta írásba /Hontpázmány nemzetségbeli/ Szegi Iwanka comes végrendeletét, ahol jelen volt a Csák nembeli Márk özvegye és két fia, István és Péter.

1326-ban ugyanez István fiai, Péter és István átadták cserébe a falut Károly Róbert királynak.

A kettős elnevezésből arra lehet következtetni, hogy a Csákok Trencséni ágához tartozó Márk, vagy már apja, I. Máté Cset falu felett épített egy Oroszlánkő nevű várat, melyet valószínűleg III. András 1295 után Márk fia István hűtlensége miatt leromboltatott. Oroszlánkő ugyanitt utóbb várként nem szerepel.

1473-ban és 1536-ban még említették, de 1543-ban, Esztergom és Fehérvár elfoglalása után, a török seregek a hozzá tartozó faluval együtt elpusztították. A terület 1629-ben az Eszterházyak tulajdonába került. A XVIII. század első felében Eszterházy Antal felvidéki evangélikus szlovákokat költöztetett az akkor még Puszta Oroszlánkő nevű lakatlan településre. A vár romjai akkor még álltak, melynek a köveit új házakhoz és a majki kolostor építéhez használták fel.

Az 1937-es térképen Csáki vár néven még szerepel. (Györffy György: Fejér vármegye az Árpádok korában.)

VÉRTESKOZMA TEMPLOMA / Többi képért katt a posztra !

1779-ben felszentelték a kőtemplomot Szt.Kozma és Damján tiszteletére. A falu lakói föld-erdőművelésből, faszén- és mészégetésből éltek.

A templom mai formája 1834-ben alakult ki.

A háborút kitelepítések követték. 1946 május 18.-án a lakók háromnegyedét  telepítették ki Németországba, mindössze egy 25 kg-os csomagot vihettek magukkal, a kényszerített telepítések még 1948-ban is folytatódtak. 

 Az 1950-es években az üres házakat  munkáscsaládok kapták meg. A tatai szénmedence biztos megélhetést nyújtott az ideköltözőknek. A családok idővel a környék városiba költöztek, így a falu lassan ismét elnéptelenedett.

A birtokleveleken először 1329-ben említik Cusmát mint lakott pusztát. 1733-ban Eszterházy József protestáns szlovákokat telepített, 1742-ben az elvándoroltak helyére németeket hívott, 1747-ben egy fatemplom és plébánia épült. 1750-ben már 400-500 fő élt a faluban  és már iskolája is volt.

VÉRTESKOZMA.../ Többi képért katt a posztra !

Korábban Cusma, Kis-Kozma alakban fordult elő, Kosma személynévből származik. Később, 1908-ban kapta meg a Vértes előtagot. A Gesztesi Vár tartozékaként először 1300-ban említik, mint katonai szálláshelyet. A török időkben gróf Eszterházy Antalnak voltak itt birtokai.

A templomot Koslam és Demian szentek tiszteletére ajánlották fel. A katolikus tanár, egyben jegyző is 50 gyereket oktatott németre és magyarra.

A területet korábban csákváriak, majd pákozdiak bérelték. Kozmát 1742-ben gróf Eszterházy Ferenc a betelepített németeknek adományozta A német nyelvű krónika szerint kozmát 1770-ben Ulm vidékéről telepítették be.

Eredetileg az utca jobb és bal oldalán, fekete alapon, fehére meszelt házak álltak a tetőn szalmaborítással.A körülmények kedvezőtlenek voltak: a közlekedés nem volt megoldott, nem volt lehetőség a terjeszkedésre, így sokan elvándoroltak.

1941-ben új iskola épült. 1941 októberébe a német katonák, decemberben az oroszok jöttek be a faluba. 1946-ban Gánthoz hasonlóan került sor a kitelepítésre. 

A háborús éveket követően gyakorlatilag kihalt, csupán néhány őslakos maradt. Vérteskozma természetvédelmi területen fekszik. A falu ma üdülőfalu, ahol Községvédő Egyesület működik a hagyományos falukép megőrzése érdekében. Kozma skanzen jellegű település, ahol az évente megrendezett búcsú keretében neves művészek adnak műsort a templomban. 1992-ben emelték a kitelepítettek emlékét őrző emlékművet. Kozma és környéke Ökoturizmusra, kerékpározásra, vadászatra alkalmas terület. Egy 12 férőhelyes turistaház és külön vadászház várja az ideérkezőket.

 

 

Szent Vendel emlékhelyét és a hozzá tartozó közösségi teret a kicsiny üdülőfalu határától nem messze, egy erdei út mellett találjuk...

SZENT VENDEL remete

*Skócia, 554 körül(?). +Tholev, 617. (?)

Vendel, akit Wendalin, Wandalin és Windilin néven is neveznek legendái, ír-skót nemzetségből származott. Élete a Szent Patrik (lásd: A szentek élete, 125. o.) utáni időre esik, amikor a pogányság még éreztette hatását, és még nem indult el a Szent Bonifáchoz és köréhez (lásd: A szentek élete, 247. o.) kapcsolódó misszió a kontinens felé.

A legendák szerint, melyek 1417 után keletkeztek ugyan, de történeti hitelességük aligha vonható kétségbe, Vendel királyfi a mi fogalmaink szerint egy törzs vezérének a fia volt. Korán jelét adta a jámborságnak és a keresztény műveltség, sőt a papság iránti vonzódásának, amit atyja nem jó szemmel nézett. Épp azért, hogy elvonja a tanulástól, nyájainak őrzését bízta rá. De mint annyiszor, amikor valakit szolgai munkára kényszerítenek, hogy elvonják Istentől, Vendellel is az ellenkezője történt annak, amit atyja akart: a juhok legeltetése közben, a mezők csendjében megérlelődött szívében a remeteség, az Istenben elmerült szemlélődés utáni vágy. El is határozta, hogy amint lehet, remete lesz, de előbb elzarándokol a Szentföldre és Rómába. Talált magához hasonló hat ifjút, akikkel útnak is indult.

Rómába meg is érkezett a kis zarándokcsoport, a szentföldi útról azonban le kellett mondaniuk. Háborús hírek jöttek: perzsák és arabok támadásai érték a Szentföldet, s végül nem sokkal később, 614-ben el is pusztítottak minden zarándokhelyet. Vendel társaival együtt elindult hazafelé. A remeteség iránti vágy azonban oly erőssé nőtt a szívében, hogy Trier közelében, a várostól fél nap járóföldnyire megtelepedtek az erdőben. Kunyhót építettek maguknak és szigorú böjtölés és imádság közben megkezdték a pusztai remeték életét. Olykor azonban koldulniok kellett. Egy ilyen alkalommal Vendelt megszidta egy gazda: ahelyett, hogy tétlenkedve koldul, inkább dolgozna és ő segítene másokon. Ez Vendelt arra késztette, hogy elszegődjön a gazdához, aki előbb a disznóit, majd a marháit, végül a juhait bízta az őrzésére.

Legendája elmondja, hogy Vendel mindig a legjobb legelőt kereste a juhoknak, és fáradságot nem kímélve járta nyájával a dombokat, szíve pedig szüntelenül remetecellája után vágyott. Ez a vágya oly kedves volt Isten előtt, hogy angyalok jöttek, és nyájával együtt fölemelték és elvitték a cellájához. Csakhogy a cella közelében nem volt víz a juhoknak. Vendel ekkor felfohászkodott, majd a földbe szúrta pásztorbotját, és mindjárt bő forrás fakadt a földből. Gazdája éppen arra lovagolt és kemény szavakkal kérte számon Vendeltől, miért vitte oly messzire a jószágot. Vendel megígérte, hogy a kellő időben nyájával együtt otthon lesz. Amikor a gazda -- vágtában hajtva lovát -- hazaért, megdöbbenve látta, hogy Vendel már várja, a juhok pedig mind az akolban vannak.

E csodák láttára gazdája elbocsátotta: belátta, hogy nem munkakerülő naplopás a remeteélet. Vendel visszatért, de nem sokáig maradt egyedül. A körülötte letelepedett remeték annyira tisztelték, hogy elöljárójukká választották. Az egyik legenda szerint még Vendel életében közösséget alkottak, kolostort építettek és a bencés regula szerint élő közösség apátjává választották Vendelt, aki így halt meg 617-ben.

Azon a helyen temették el, ahol a remetekunyhója állt. Tisztelete a sírja körül azonnal megkezdődött, -- s hamarosan kápolnát emeltek, mely a csodák következtében zarándokhellyé vált. Vendel csodái főleg a járványos betegségek áldozatain mutatkoztak, illetve azok tapasztalták jóságos közbenjárását, akik állataik bajaiban hívták segítségül. Így telt el hét évszázad. A nagy térítések szentjei mellett szélesebb körben nem terjedt el az egyszerű pásztor-remete-apát tisztelete. Trier azonban rendkívüli módon tapasztalta égi segítségét: 1320-ban pestis ütötte fel a fejét a városban, de Szent Vendel segítségül hívása után hirtelen megszűnt a járvány. Hálából Balduin herceg templomot építtetett, melyet 1360 pünkösdjén szenteltek fel, és átvitték Vendel ereklyéit a kápolnából az új templomba. 1506-ban márvány szarkofágot készítettek, s mindaddig, amíg a tholeyi kolostor állt, ünnepi körmenettel emlékeztek az ereklyék átviteléről. Később, amikor hitetlenül hallgatták a Vendel-legendákat, ismételten felnyitották a sírt, hogy újabb és újabb nemzedékek bizonyosodhassanak meg az ereklyék hitelességéről.

A Római Kalendáriumba ugyan nem került be Vendel ünnepe, de Európa- szerte több mint 1500 templomot ajánlottak az ő oltalmába, s ezek közül kb. 160 zarándokhely. A német nyelvterületen Hollandiától Tirolig hagyományos tiszteletét a német telepesek magukkal hozták Kelet- Európába, így hazánkba is.

---

 

Vérteskozma egy olyan skanzen jellegű település, amely tökéletesen megőrizte az ősi falvak, az ősi építészet jellegzetességeit, az építési szabályok szigorúak, lakói gondosan őrzik a tájjelleget.

Tavasszal a falu újra éled, sétáló turista csapatok, vidáman kerékpározó gyerekek hangja vegyül a tavasznak örvendő madarak csicsergése közé.  A falu előtt kezdődő szépséges völgyben műút vezet, így gyalogosan, kerékpárral, kerekesszékkel is kellemes túrák tervezhetők.

A falu ma üdülőfalu, ahol  a hagyományos falukép megőrzése érdekében Községvédő Egyesület működik.