VISEGRÁD-KIRÁLYI PALOTA

A palota története akkor kezdődött, amikor 1323-ban Károly Róbert a királyi udvart Visegrádra helyezte, ekkor kezdett építkezni a városban. Az épületegyüttes első említése meglehetősen rossz emlékű: a Képes Krónika szerint Zách Felicián itt támadt rá a királyi családra. Károly Róbert idején csak néhány lakóház épült fel és kialakítottak egy lovagi torna rendezésére alkalmas teret, ahol olykor maga a király is nyeregbe szállt.

Az Anjou korban a terület városrész volt több épülettel, amit Zsigmond uralkodása alatt alakítottak palotává. A palota négyzet alaprajzú volt és fal vette körül. A régi kápolna a falon kívül maradt így azt, kolostorépülettel kiegészítve az obszerváns ferenceseknek adományozta a király.

A palota a korabeli itáliai reneszánsz udvarok között is megállta a helyét, ezért olvasható a sokat látott pápai követ, Bartolomeo de Maraschi leveleiben, hogy a földi paradicsomból ír. Később a XVI. század közepén Oláh Miklós Hungária című művében emlékezik meg az épületről. A palotát a török-kor idején elhanyagolták, és a XVIII. századra szinte teljesen a föld alá került. A XX. századra elfeledték, és még abban is kételkedtek, hogy valóban létezett az Oláh által megírt formában.

A palota helyét végül Schulek János találta meg, és kezdett el ott ásni 1934 végén. Ahogy a palota építéséhez majdnem minden Visegrádon építtető király hozzájárult, úgy a felújításon a Visegráddal foglalkozó leghíresebb régészek, történészek mindegyike dolgozott - Schulek Jánostól Héjj Miklóson át Szőke Mátyásig.

Az épületegyüttes ÉK-i részén volt a palota központja. Itt, egy háromemeletes négyzet alaprajzú épületben alakították ki a királyi és királynéi lakosztályokat. Az alsó szinten lakott a személyzet, a felső két szinten pedig a király és a királynő nyári és téli szállása volt.

Kevés új épületet építettek, a régieket alakították át a kor igényei szerint. A szobrok, szökőkutak Giovanni Dalmata a szobrászműhelyében készültek. Az ő nevéhez köthető a palota leghíresebb dísze, a Herkules-kút elkészítése is. A kutat Mátyás címerei  díszítik, és a gyermek Herkules valószínűleg a hadvezér király törvénytelen fiára, Corvin Jánosra utal. Körülötte a Zsigmond-kori díszudvart  átépítve, annak első szintjén reneszánsz loggiát alakítottak ki. A kertben  új  teraszokat képeztek ki.

Főbejáratként a kaputorony szolgált, amivel pontosan szemben volt az új egyhajós palotakápolna bejárata. Az elrendezés módosításával több udvar és kert jött létre. Ezek közül a legjelentősebb a fogadóudvar és az ÉK-i palotán belül kialakított díszudvar volt. Az épületegyüttes ÉK-i részén volt a palota központja.

A paloták termeiben is megtalálhatók a Zsigmond kori, kényelmi átalakítások és díszítések nyomai. A palotát később némileg elhanyagolták, és ebben csak Hunyadi Mátyás aragóniai Beatrixszal kötött 1476-os házassága hozott változást. A késő gótikus stílusban átépített palotában Itália után Európában először megjelent a reneszánsz építő- és szobrászművészet is.  .

A paloták termeiben is megtalálhatók a Zsigmond kori, kényelmi átalakítások és díszítések nyomai. A palotát később némileg elhanyagolták, és ebben csak Hunyadi Mátyás aragóniai Beatrixszal kötött 1476-os házassága hozott változást. A késő gótikus stílusban átépített palotában Itália után Európában először megjelent a reneszánsz építő- és szobrászművészet is.

E mellé a palotarész Zsigmond téglalap alakú, a palotával majdnem megegyező nagyságú gyümölcsöskertet alakítatott ki, aminek közepén vízvezetékkel táplált csorgókút volt.

A sokszor évtizedekig akadozó rekonstrukció a millennium közeledtével kapott új lendületet, és 2000-re elkészült az ÉK-palota és a Herkules-kút rekonstrukciója. A palotán belül a kiállítótermek és a kőtár a különböző korokból származó emlékeket mutatja be. 

 

CSESZNEK.../ Többi képért katt a posztra !

A Bakony hegységében elbújva, egy sziklaszirten láthatóak Csesznek várának festői kőfalai.

Ez az erődítményünk az 1241–42-es tatárjárás utáni nagy várépítési korszak szülötte. Az első várat a Bana nembeli Jakab báró, kardhordozómester emeltette egy védelemre kiválóan alkalmas sziklacsúcson. A XIV. század elején a Csák nemzetség vásárolta meg, tőlük cserével Anjou Károly király csatolta az uralkodói birtokokhoz a vadban bővelkedő területet. 1392-ben Luxemburgi Zsigmond a cseszneki várat az uradalmához tartozó harmincegy községgel együtt a Garai főnemesi famíliának adta át, azok délvidéki birtokaiért. A régi krónikákból egy megdöbbentő családi botrányról értesülhetünk, miszerint a Garai bárói család azzal vádolta meg Hedvig mazóviai hercegnőt, hogy 1429-ben megmérgezte férjét Garai Jánost, akinek még életében házasságtörő módon együtt élt az unokatestvérével, Szécsényi Miklós főnemessel.

A főbenjáró ügyben maga Zsigmond király ült törvényt, aki Hedvig hercegnőt vagyonelkobzással és életfogytiglani fogsággal büntette.

A XVI. század közepére a hódító törökök benyomultak a Dunántúlra, ahol Csesznek - Wathay Lőrinc várkapitány vezetésével - végvárként védelmezte az országot. Életét egy tragikus baleset oltotta ki, 1573-ban bortól ittasan örömében egy régi puskaporral töltött ágyút akart elsütni, amit a mellette álló pattantyús vonakodott megtenni. Lőrinc kapitány a fáklyát kezéből kikapva, meggyújtotta a kanócot, mire a löveg hatalmas robajjal szétrobbant, megölve mindkettőjüket. A háborús idők elmúltával szerepe megváltozott, a zordon kővárat, egy kényelmes lakhatást biztosító barokk kastéllyá alakították át az Esterházy hercegi család tagjai.

Korabeli források szerint 1780-ban elköltözött a főúri család, de még szolgaszemélyzet használta a helyiségeket, melyeket egy harminc esztendővel későbbi földrengés, majd tűzvész tett végképp lakhatatlanná. Az 1970-es évek óta vallatják romjait a régészek, egyúttal helyreállítási munkákat végezve a csodálatos tájban emelkedő cseszneki váron.