A XIV. században vámjogot kapott a falu. Fekvéséből adódóan elsősorban
mezőgazdasági település, szántói és legelői évszázadokon keresztül
kiegyensúlyozott megélhetést biztosítottak lakóinak, így a török dúlások
időszakában is csak rövid időre néptelenedett el teljesen. Majd
1612-ben a Kiskunságból érkezett református magyarok telepedtek le
területén. 1727-ben az Esterházy család birtokába került.
A Kocsra változott nevet - ebben a legtöbb nyelvész megegyezik - "kocsi"
formájában ismeri az egész világ. A falu központjában kiállított "kocsi
szekér" a maga korában forradalmi újítás volt, aminek jelentőségét a
sokat utazni kényszerülők érezték leginkább. A "kocsiszekeret"
részletesen 1518-ban Sigmund von Herberstein írta le. Maga Mátyás Király
is szívesen utazott a gyors és könnyű járművön. Hennyei Vilmos
postatörténeti könyve szerint a "kocsi" kocsit három ló húzta
"ugróállásban", a jobboldali hátsó kerék tengelyéhez egy rudat
illesztettek hámfával a harmadik ló számára. A kisebb első kerekek 12, a
nagyobb hátsók 14 küllősök voltak. A kocsiszekrény közvetlenül a
tengelyeken helyezkedett el, nem szíjon vagy rugón függött, mindkét
oldalt két-két lőccsel, a pehellyel töltött báránybőr párnázatot viszont
felfüggesztették, s a vesszőből fonott kas ponyvafedéllel takarható
volt.
A 2700 lakosú falu Komárom-Esztergom megyében Tatától 9 km-re fekszik. A
Tekevár Kocs legrégebbi, még feltáratlan műemléke, az egykori földvárat
Árpád előtt kb. 300 évvel itt átvonuló nomád nép építette. Ma már csak
egy domború földhányás emlékeztet rá. Az 1300-as években épült Szent
Mihály római katolikus templom mellé 1759-ben barokk stílusú tornyot
építettek, a templomot pedig 1880-ban átalakították eklektikus
stílusban. A ma is álló református templomot 1869-ben áldották meg,
amely az építtetők szerint tükrözi a református vallás nemes
egyszerűségét. A templom muzeális értékű kegytárgyai az 1600-1700-as
évekből származnak.
1863-tól az 1980-as évekig Kocs határában hozták felszínre a Hunyadi Mátyás és az Igmándi keserűvizet. Ismert
alakja a község történetének Kocsi Csergő Bálint református lelkész,
akit a Wesselényi-féle összesküvésben való részvétellel meggyanúsítva
gályarabságra ítéltek. Moldova György könyve, a Negyven prédikátor
többek között neki is emléket állít.