TATAI KÉPESKÖNYV 1. / Többi képért katt a posztra !

TATABÁNYA - FELSŐGALLA...

Felsőgalla története sok tekintetben összefonódik Alsógalláéval, egyes források szerint a két falu valamikor egy települést alkotott. Valójában a 18. század előtti Felsőgalláról nem sokat tudunk. Bizonyos, hogy első fennmaradt okleveles említése 1251-ből származik (Gala), s ezekben az időkben magyarok lakták. A következő háromszáz év azonban homályba vész, hiszen a 16. századi török pusztítás nyomán a település a földdel vált egyenlővé.

A török kiszorítása után, a 18. században spontán népmozgás indult meg a területen. Miután gróf Esterházy József Komárom-megye főispánjaként 1727-ben megvásárolta a Tata-gesztesi uradalmat, megkezdte a szervezett betelepítést. (Az uradalom óriásbirtok volt: Komárom-megye Dunától délre eső területei, Győr és Fehér vármegye is hozzá tartozott.) Alsó- és Felsőgallán kívül Esterházy Tarjánba, Környére és Vértessomlóra is katolikus német telepeseket vonzott. „Módszere” egyszerű volt: adómentességet és az úrbéri szolgáltatások rendje alóli felmentést kínált a betelepülőknek. Ez igen vonzó lehetőség volt a családjuk örökségből kiszorult németek számára. Az akkori német öröklésrend szerint ugyanis a teljes birtok- és állatállományt, valamint a házat is a legidősebb fiú örökölte – osztatlanul. A többiek számára az önálló gazdává válás és a jobb élet lehetősége volt tehát az a motiváció, ami miatt hazájukat elhagyva – többek között – Felsőgallára települtek. Munkájuk gyümölcse bőségesen ellátta a tatai piacot. A következő két évszázad a telepesek szorgos munkájával, ünnepeivel, kultúrájuk ápolásával, az uradalom virágzásával telt.

1947-ben a négy elődtelepülés – Alsógalla, Felsőgalla, Bánhida, és (kis-)Tatabánya (mai óváros) – összevonásával megalakult Tatabánya, 1950-től Komárom-megye székhelye. Az új település központja az első néhány évben Felsőgalla volt, a Városháza is itt kapott helyet. Újváros kiépülésével azonban a város súlypontja áthelyeződött. A Munkásőr-laktanya robusztus épülete Felsőgallán volt – itt verték le 1956-ban a tüntetők a vörös csillagot. (Az épület ma Felsőgallai Szolgáltatóházként működik.)

A kálváriák közül az egyik legszebb fekvésű a felsőgallai: igaz, nehezen megközelíthető helyen. A történetéről keveset tudni: 1854-ben az akkori bíró, Fogl János megépítette a Kálvária-hegyi kápolnát az odavezető úttal és stációkkal.
A történetben több a legenda, mint az igazolható valóság. Az egyik helyi történet szerint a szabadságharc után a Bécs felé visszainduló katonák a bírónál hagyták az egyik szekerüket megőrzésre néhány hétre.
Jóval később a bírónak eszébe jutott a szekér. Talált rajta egy faládát tele aranytallérral. Némi furfanggal eljátszotta, hogy a Kálvária-hegy tetején találta az aranyakat, és ebből építette meg a kápolnát. Attól fogva minden év nagypéntekén körmenet indult a hegy tetejére.

Kilátás a Kálvária hegyről

SOPRON - KORONÁZÓDOMB...

Sopron a koronázó város

Magyarországon kevés város dicsekedhet azzal, hogy koronázó város lenne de sopron egy eldugott részén a koronázó dombon nevezetes történelmi helyre lelhet az ide látogató. Ezen a helyen koronázták magyar királlyá III. (Habsburg ) Ferdinándot.

A koronázó domb fontos feladattal bírt a koronázási szertartás során. A királynak erre kellett lovával felugratnia, s Szent István kardjával - illetve ennek Prágába kerülése után később a koronázó karddal - a négy égtáj felé vágni, bemutatván, hogy megvédi az országot minden irányból érkező támadástól.

Sopron a koronázó dombról...

A Soproni borvidék Magyarország egyik legrégebbi történelmi hagyományokkal rendelkező szőlőtermő vidéke. Az Alpok lábánál, a Fertő tavat szegélyező alacsony hegyoldalakon és lankákon 1400 ha-on terül el.

 

A Fertő tó partját övező termőterületek különleges sajátossága, hogy a vízfelület felerősíti a napfény melegítő, érlelő hatását és a tó párolgásával együtt kedvező klímát biztosít. A talaj szerkezete, a löszben, csillámpalában, illetve agyagban való gazdagsága megfelelő alapot teremt egy kiváló szőlőkultúra megteremtéséhez.

Sopron a szabad királyi város révén számos borral kapcsolatos kiváltsággal rendelkezett. a terület fokozatosan a magyar, sőt az európai borkereskedelem központjává, a Kárpát-medence nyugati kereskedelmi kapujává vált. A soproni gazdák a hozzáértő szőlőművelés és gondos pincekezelés mellett féltékenyen védte borainak jó hírét.

A borvidék uralkodó fajtája a Kékfrankos, barrique-olt változata pedig egyes termelők kezében a nemzetközi mércével is rangos elismeréseket arat.

A mai Bécsi út közelében található a helyszín, a 2. században épült Scarbantiai Amfiteátrum.
a város vonzáskörzetének lakossága már akkor is – azaz a római korban – Scarbantiát tartotta kulturális centrumnak, vagy egyszerűen csak kellemes összejövetelek, szórakoztató időtöltések helyének.

És ott távolabb, az Alpok havas csúcsai...