2016. szeptember 24., szombat

Ybl Miklós emléke / Tovább a filmhez

Ybl Miklós, a jeles magyar építőművész. Nevéhez fűződik a Fóti templom, amely a kor romantikus építészetének jegyét viseli. Az olasz reneszánsz formavilágát legerősebben a budapesti Szent István Bazilika tükrözi vissza. A margitszigeti fürdőépület. A mai olasz követség, a gróf Károlyi-palota épülete és a Festetich-palota szintén a fiatal mester olaszországi tanulmányútjának reneszánsz hatását mutatja. Ybl Miklós építette a várkerti Bazárt. Nevét hirdetik a Királyi Palota krisztinavárosi épületei és a főváros egyik legszebb épülete, az Operaház.

2016. szeptember 19., hétfő

ŐSZ / Folytatás a posztban

 ...búcsú-könnyeit sírja a nyár
makacs felhőkkel köszön el
rozsdás keszkenőt nyújtva vár
a szőlő-illatú szeptember
pimasz mosolyától majd minden beérik
december felé tesóival araszol
a levegő hőfokát már csak mustban mérik
és tavaszodik a másik féltekén valahol...
 Simola Teréz Csilla

A levél meséje

Duna parti őszben csendesen ballagok,
Fent rigó énekel egy fáradt dallamot.
Langymeleg az idő, de az ősz ecsetje
A leveleket már vörösre festette.
Pajkos szellő a faágak között zenél,
A sűrű nád halkan, zizegve mesél:

Nyáridőben, jó melegben
Békakórus volt az estben,
Tücsökzene szállt a légben,
Ezer csillag fenn az égen.

Öreg hold lámpást tartott,
Világítva meg a partot.
Fiatal pár kéz a kézben,
Ezüstösen izzó fényben.

Fiú bátor, szelíd a lány,
Habok mondták: szép ez a pár.
Szemük mind a csillagfények,
Egyre jobban, jobban égtek.

Lány és fiú halkan jöttek,
Szerelemből álmot szőttek.
Álmuk legyen hosszú, édes,
Éppen olyan, mint az élet.

Duna parti őszben csendesen ballagok,
Nézem a fát, mely árnyékával andalog.
A parton hullámok csacsognak cserfesen,
Az éj sötétje megül már a fenyvesen.
A hűs, esti szélben susog minden levél,
Az elmúlt nyarak szerelmeiről regél...

 Hillai László

Szójátékok

A tűz

Ereje a fában szunnyadt,
de amikor lángra gyulladt,
kiadta a tűz erejét,
nem bírod a lángja hevét.

A víz

Cseppekben van az ereje,
sok cseppnek tenger a neve.
Elbírhat egy hajóhadat,
de ha csepeg, vasat koptat.

A szél

A lágy szellő kellemetes,
viharral jön, félelmetes.
A hidegben rossz is lehet,
fagyossá teszi a telet.

Tavasz

Kinyílik már a hóvirág,
álomból ébred a világ.
Szívünkben új vágyat fakaszt,
alig várjuk már a tavaszt.

Nyár

Egy fecske nem csinál nyarat,
boldog, aki sokat arat.
Nem bánja, ha fáj tenyere,
örül, hogy már van kenyere.

Ősz

A sok gyümölcs mind beérett,
lombot hullat a természet.
Örül neki Jancsi, Sára,
járhat már az iskolába.

Tél

Eljött, itt van a Télapó,
hullik a hó, ez csuda jó.
Kik meleg szobában vannak,
örülnek az ajándéknak.




 Hillai László

Ősz

Borult az ég, fakult, itt van az Ősz újra,
beterít nyirkos köd, telepszik az útra.
Ilyenkor emlékszünk boldogan a nyárra,
hátunkat égető meleg napsugárra.

Meleg a bizsergés, mi emlékként marad,
de most már hűvösen összehúzod magad.
Szomorúság, bánat ilyenkor jő elő,
hová lett az égről a sok bárányfelhő?

Mosolyát, kellemét, örömét a nyárnak
temetőbe visszük sírokra virágnak.
Gyertyát gyújtva égő a hű emlékezés,
eltemeti majd a gyógyító feledés.



 Nichi-ya Nikoletta

Őszi táj

Ecset helyett tollat ragadok,
festék híján szavakkal alkotok.
Ihletet merítek az őszi tájból,
így veszek búcsút a forró nyártól.

A természet már készül a fagyos télre,
a vándormadarak is elrepültek délre.
Tarka színekben pompázik az erdő,
s az eget ellepte egy szürke felhő.

Támad a szél, a fák lombjába tép,
szomorkás látvány, de mégis így szép.
Egy elsárgult levél a tó vizébe repül,
búcsút int a világnak, majd végleg elmerül.




 Paula S. Tizzis

Őszi fotózásom

Most lencsevégen van az ég,
tán azt nézem, hogy milyen kék,
gerlepár kortyol a tóból,
a sok is megárt a jóból.

Tarka cica feni fogát,
azon kapja hamar magát,
ugrása lassú, bár lapult,
vizesen hibából okult.

Béka levélről kukucskál,
arrébb van még a gólyabál,
aranyhal szórja pikkelyét,
ő nem tudja az értékét.

Szilva fonnyad a fatetőn,
magasan van biz`rettentőn,
gyerek keze még túl rövid,
feljebb mászna, tán leesik.

Kutyák lihegnek a napon,
bundájuk forró lett nagyon,
mennének hűvösbe, balgák,
de ők az árnyékot várják.

Dió koppan, mókus viszi,
magát oly okosnak hiszi,
mosolyogva körbenézek,
égen szivárványt remélek...


2016. szeptember 18., vasárnap

AZ IKREK / Folytatás a posztban


“Erdő szélén őzike
figyeli, hogy nézik-e.
Ha szögedi az őzike,
hallgasd meg, hogy őzik-e.
Ha őzbak, nézd meg nőzik-e.
Ha őzleány, hogy fűzik-e.
Ha hideg van, fázik-e.
S ha lelőtték, főzik-e "

 Erdő szélén őzike,
Figyeli, hogy nézik-e?
Ne félj, ne félj őzike!
Nem bánt téged senki se.

Zelk Zoltán: Hová futsz te kicsi őz?   

Hova futsz, te kicsi őz? 
-Oda, ahol várnak, 
ahol sárga falevél 
búcsút int a nyárnak... 

-És az hol van, merre van? 
- Hát az éppen arra, 
ahol most lép rá az ősz 
az első avarra... 

-S ha odaérsz, ott maradsz 
őszi őzikének? 
leszel társa rozsdaszín 
fűnek, falevélnek? 

-Dehogy leszek! Szaladok 
onnan is, tovább is, 
vár énrám a január, 
vár a Február is... 

Vár énrám száz téli táj, 
hóba bújt vidékek, 
egy nap hegyre szaladok, 
másnap völgybe érek... 

Futok, futok, hóvirág 
nő lábam nyomában, 
fehérszirmú csillagok 
bámulnak utánam... 

De csak tovább szaladok, 
amíg majd az ágak, 
az ágakon a rügyek 
jónapot kívánnak: 

"Szép jó napot kicsi őz, 
jókor jöttél erre, 
épp most lépett a Tavasz 
az első füvekre..." 

Akárhova futok én, 
ha őszbe, ha télbe, 
akkor is csak a tavasz, 
csak a nyár elébe! 

Repce közt az őzek
szívesen időznek,
ha sűrű a repce,
ügyesen rejtőznek.
Üzenem sok őznek,
hiába rejtőznek,
mert én most is látom,
ha épp ott időznek…


 Elmúlt a nyár, s beköszöntött az ősz.

A rét szélén pár őz is elidőz.
A Nap bújik a sűrű ködön át,
szivárványból fest színes glóriát.

A természet terített asztalán,
élelemet lelhet minden vad talán.
Ma bőség vár, – van bőven élelem,
arcukról mégsem tűnik a félelem.

Amit talál, az mindig jól esik,
de fél, hogy közben lesből meglesik,
s hiába vár rá szép párja és a nász.
Villámként csap le a rejtőző vadász…





Őzre mondjuk, hogy szelíd,
– de ő egy vadállat.
Vadon éli életét,
ám szelídebb nálad.
Nem bánt, inkább elkerül,
nem kell tőle félni,
példát róla mégse végy,
– nem jó félve élni…



                      Kicsi őz, fuss ide,

                     a gyep itt szép üde,

takaró vállamon,
a felét rád adom.

Gyere már, őzike,
a mező szélire,
velem itt elleszel,
a vadász nincs közel.


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...