2015. január 10., szombat

KOMÁROMI ERŐDRENDSZER 4./ Többi képért katt a posztra !


Az Öregvár Révkomáromban
A mohácsi csatavesztés után a komáromi vár a Habsburgok birtoka lett. A Török Birodalom terjeszkedése során 1541-ben Buda török kézre került, ezért I. Ferdinánd Bécs védelme érdekében elrendelte Komárom várának megerősítését. Az Öregvár tervét 1550 körül az olasz hadmérnök Pietro Terbosco készítette el. A felépült vár komoly erősségnek számított a törökök elleni végvárrendszerben. 1585-ben a Vág torkolatánál és a Duna túlsó partján az átkelés biztosítására egy-egy cölöphídfőerődöt építettek.

 

Az Öregvár igazi próbatétele az 1594-es török ostrom volt, amikor Szinán nagyvezér százezer fős seregével Tata, majd Győr elfoglalása után Komárom ellen fordult. A vár védői hősies ellenállásának köszönhetően nem került török kézre. 1663-ban a bécsi udvar újabb erődítések megkezdését rendelte el, aminek során az Öregvár nyugati-város felőli részét koronaművel, az ötszögű Újvárral erődítették.


1673-ban elkészült Újvár a legkorszerűbb olasz és francia erődítési elvek figyelembevételével épült fel. Az Újvár megépítésével párhuzamosan újjáépítették és megerősítették a Vág torkolatánál és a Duna jobb partján (a mai magyarországi oldalon) lévő Szent Péter palánkot, azaz a korábban épített hídfőerődöket is.



Az erőd utolsó parancsnoka, Klapka György





Komárom, a bevehetetlen erőd

 

Az 1848–49-es szabadságharc egyik legbiztosabb pontja a komáromi erődrendszer volt. A vár ugyanis ellenőrzése alatt tartotta a dunai közlekedést. Másrészt a szinte bevehetetlen erősség tekintélyes császári erőt kötött le, hiszen körbe kellett zárni, és ostrom alatt kellett tartani akkor is, amikor az osztrák hadsereg 1849 elején már az Alföldön harcolt a honvédsereg ellen.

A vár erejét növelte, hogy vízellátása biztosítva volt. Komoly élelmiszerkészleteket tudtak felhalmozni, így nem lehetett kiéheztetni az őrséget. Önálló kis hadiüzem is működött itt, tehát a védők nem szenvedtek hiányt fegyverben és lőszerben sem.

A vár első körülzárása és ostroma 1848 decemberében kezdődött. A tízezer fős helyőrség ügyesen szervezte meg a védelmet, s olykor kitörésekre is vállalkozott. Komoly problémát jelentett viszont, hogy a kemény tél után február elején hirtelen olvadni kezdett, s a jeges ár rátört a városra. A vár kazamatái* is víz alá kerültek, s az ár elöntötte az ott felhalmozott készleteket.




„A rothadni kezdő hús annyira megfertőzi bűzével a vár levegőjét, hogy tífusz kitörésétől tartanak.” – olvashatjuk az egyik osztrák kémjelentésben. A honvédek azonban minden problémát leküzdve kitartottak április végéig, amikor megérkezett a rég várt felmentősereg.


Másodszor 1849 júliusában zárták körül az osztrákok Komáromot. Az erőd legendás parancsnoka, Klapka György augusztus elején kitört a várból, és egészen Győrig nyomult előre. Bécsben ennek hírére nagy riadalom támadt. Haynau kénytelen volt újabb erőket vezényelni Komárom alá, hogy visszaszorítsa a védőket. Még bérgyilkost is küldtek a várba, hogy a parancsnok megölésével zavart idézzenek elő, őt azonban elfogták és kivégezték.

A világosi fegyverletétel után Komárom vára tartotta magát legtovább. Bevétele nélkül Haynau nem tekinthette befejezettnek a szabadságharcot. Végül megegyezésre kényszerült. A védők büntetlenséget kaptak, és ennek fejében 1849 októberének első napjaiban átadták a várat az ostromlóknak. Komáromot tehát sem csellel, sem erővel nem tudták bevenni az osztrák hadak.















Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...