2015. január 10., szombat

KOMÁROMI ERŐDRENDSZER 3./ Többi képért katt a posztra !


A komáromi erődrendszer egyik kevéssé ismert része az Igmándi Erőd. A szabadságharc földerődje helyén épült fel 1871-1877 között a város déli bejáratának védelmére, az új erődrendszer elválaszthatatlan részeként. Középkori lesüllyesztett, olasz rendszer szerint építették fel. Száraz árok veszi körül,külső lesfolyosókkal. Az erőd elzárta a városba délről vezető utat, biztosította, hogy a rendszer egyes tagjai kölcsönös tűz-összeköttetésben legyenek egymással. Elkészültével befejeződött a hatalmas komáromi erődrendszer építése. Nevét a közeli Nagyigmánd és Kisigmánd községekről kapta. Méretei a Monostori erődnél jóval szerényebbek: 106 helyisége van, hasznos alapterülete 4600 m², a beépített alapterülete 6200 m², beépített térfogata több mint 33 000 m³. Kialakításának alapelvei megegyeznek a Monostori erődével. Érdekessége, hogy az ellenséges tűz szilánkhatása elleni védelmet szolgáló ún. harántsáncok is megépültek, s ma eredeti állapotukban tanulmányozhatók.


Az Igmándi erődöt, a komáromi erődrendszer legfiatalabb és legdélibb tagját 1871-ben kezdték el építeni. Ebben az időszakban a kiserődöket több vonatkozásban is előnyben részesítették a nagy méretű erődökkel szemben: kevesebb ráfordítással lehetett ezeket kiépíteni, kevesebb katonát, löveget kötöttek le a védősereg állományából, eszközeiből. Az ellenség számára is kisebb célpontot nyújtottak. A tervezők az erőd alaprajzát úgy alakították ki, hogy széles arcvonallal rendelkezzen, így biztosítva azt, hogy a lehető legtöbb löveg az ellenség irányába tevékenykedhessen.

A főfalon felállított lövegeket az erődárok biztosította. Az escarpfal mögött azonban csak az árok túlsó, falazott oldala mögött, az ellenség felé néző oldalon alakítottak ki 250 méter hosszan kazamatarendszert. Az arcvonal előtti árok oldalazására koffereket alkalmaztak, az oldalak árkait pedig az ún. vállkofferek kazamatáiban elhelyezett lövegek vigyázták. A kofferekben kettő-kettő, a vállkofferekben egy-egy löveget terveztek elhelyezni.

A főfalon álló lövegek tüzelőállásait harántgátak választották el egymástól, hogy egy esetleg becsapódó tüzérségi lövedék egyszerre ne tudjon több löveget is harcképtelenné tenni. A harántgátak közül négyben bombabiztos menedéket alakítottak ki a személyi állomány és a készültségi lőszer számára. A lőszer pótlása itt is felvonóval történt a főfal belsejében kialakított raktárakból. A lövegállások alatt menedékhelyeket, illetve különböző rendeltetésű helyiségeket építettek.

A zárt erődudvar északi oldalát egy laktanya zárta le. Az e mögött álló, az erőd hátsó oldalát biztosító különálló ékműben is helyiségek sora található a védelemhez szükséges készletek tárolására. Az udvarból alagutakon keresztül lehetett a koffereket és a vállkoffereket is megközelíteni. A külső fal kazamatáiba az árkon keresztül jutottak be a védők. Az erőd körül itt is kialakították a lejtőt.





Az erőd védelmét a szabályzat szerint egy-négy század és 16-20 löveg látta el. A lövegek közül általában 10 került a főfal ellenség felé néző oldalaira., kettőt-kettőt állítottak oldalra, míg négy-hat mozsár az udvarról lőtte a közeledő ellenséget. A kofferekbe és a kiszögelésekbe könnyű lövegeket állítottak.





1939 szeptemberétől 1941 márciusáig az erőd menekült lengyel katonák szállása volt, ezt követően lengyel katonai internálótábor, majd munkaszolgálatos laktanya lett. A háború végén, a légitámadások idejére a környék lakossága a külső kazamatákat óvóhelyként használta. Az erőd 1945 és 1948 között szűrőtáborként működött: itt igazoltatták és osztályozták a nyugatról hazaérkező katonákat és polgárokat. Helyiségeit ezután műhelyek, raktárak és szükséglakások céljaira vették igénybe.

1966-óta a Klapka György Múzeum római kőtára működik benne.










Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...